Én a Holdon jártam,
kitettem a lábam
az űrkabinból,
melynek neve Sas,
létrája meg vas.
Mentes nagy bakiktól
a filmem,
így el kell hinnem,
hogy a Holdra léptem.
Igaz olyan régen volt,
hogy testem már nem élő,
holt…
…Vagy tán nem is
rólam szólt?
Kis lépés nekem,
gyertek csak velem,
nagy ugrás nektek,
ha a filmre lestek.
Bár az is meglehet,
ez eset megesett
egy filmstúdióban,
míg kint esett…
Na mindegy, jól van,
az egész talány,
beszedtük talán?
Tudja Neil Amstrong,
de biztosat nem mond
Aldrin, sem Edwin sem,
Seherezádé, s Ezeregyéj,
majd mesél, ne félj!
Az Apolló tizenegy,
manapság egy hiszekegy…
Én a Holdon jártam,
ott ugrált a lábam,
nyomom holdi porban
megkeressem, hol van?
Jól van, de annyira pici,
hogy hiszi a Piszi…
Tán egy szemüveggel
biztosabb az ember,
kell némi pia,
és tizenegy
dioptria…
vagy a szódásüveg,
miből Holdon ittam,
az a pápaszemem,
s a szememen itt van!
2 hozzászólás
Valóban jó fantáziával megírt szabadvers (???), azzal a különbözettel, hogy a rímjei nagyon jók.
Igaz-e ez, amit én írtam, mert nem vagyok biztos benne. Szeretném, ha válaszolnál rá!
Üdvözlettel: Kata
Komoly hangon indul,aztán egyre inkább viccesre ,sőt gúnyosra vált.
Érdekes kérdés,hogy kinek a nevében beszél.Szerintem az Ember maga,az emberiség,akit itt hallhatunk.Sajátosan hozzáállva élete egyik fő eseményéhez.Vagy ez egyfajta optimizmus.
De kiérezhető belőle valami közöny is.Pontosabvan talán : a kettő keveréke, derűs "minden mindegy" életfelfogás.