Holló száll a mező felett,
száraz a föld, száraz árok…
Ráterül a kihalt tájra,
mélyfekete holló-átok.
Keserű a magány röpte,
elmaradtak a barátok…
Sötét már a madár lelke,
mint fekete holló-átok.
Szárnycsapása egyre gyengül…
Hollótársak merre jártok?
Nem száll vele immár senki,
csak fekete holló-átok.
Lehullik a kopár földre…
Elpusztul ő, ne bántsátok!
Utolérte, lecsapott rá
mélyfekete holló-átok.
8 hozzászólás
Mély fekete holló-átok
Nagyon találó kifejezés.
Mikor egyszer, mindenki elhagy és jön a vég.
Elpusztul ő ne bántsátok. elkeseredett kiáltás.
hatott rám a versed.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka, nagyon örülök, hogy megértettél!
Köszönöm, Judit
Gyászos, balladaszerű költemény.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Ennyire azért ne nézd ily setéten az eljövő titkokat, mert amíg ideköt bennünket a lét, addig mindenben található szép pillanat, vagy tápláló emlék rögzítés.
Különben érdekes képeket vegyítettél össze a kapaszkodó jelenben. Én is egy ballada ízét érzem ki e négy versszakból.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Szerettem volna egy balladai hangulatot adni a versnek,
örülök, hogy sikerült.
Szeretettel, Judit
Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon szomorú…
Igen, kifejezetten balladaszerű. Vagy az is.
Köszönöm Irénke, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit.