A sápadt arcú nyár még a kertekben időz’,
de a lombok alatt gubbaszt már az ősz.
Naptárját lapozza, hisz’ egy-két lap csupán,
aztán ő lép színre rögtön a nyár után.
Pompás színekbe öltöznek majd a büszke fák,
aztán pár hét, és minden levél megadja magát.
A hulló falevelek kergetőznek az őszi szélben,
végül sárral keverten a földön lehevernek szépen.
A levélszőnyeg alatt, mélyén az avarnak
száz meg száz élő rejtőzik, aludni akarnak.
Aludni akar minden, minek nincs téli ruhája,
álmodni a megújulásról dermedtté válva.
4 hozzászólás
Kedves Gabi!
Nagyon tetszettek a soraid. Én még az a típus vagyok, aki nem a ki tudja miről szól alkotásokat értékeli, légyen az festmény, vers, vagy próza. Azt se szeretem, ha nekem kell kitalálni mi lesz egy történetnek a vége. Épp az ilyen kellemes, kedves, mondhatni közvetlen egyszerűséggel elém tálalt műveket értékelem. Minden sora zene volt füleimnek.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Köszönöm.
Kedves Gabriella!
Nagyon tetszett a versed!
Szép képek,hasonlatok!
Szinte hallani a :”A hulló falevelek kergetőznek(zését) az őszi szélben,”
Gratulálok!
Legyen szép napod!
Kedves Sailor! Köszönöm.