Hallom a hangot, ami hív:
Kalandra fel, a messzeség gyógyít!
Ha bánat szállja meg szívedet kongón:
Tutajozz egyedül a zúgó Kongón!
Bennszülöttek éneke száll:
Hív már, közeleg a boldog Nyár!
Dobban a dalban a zúgó dob,
Táncoló lábak zsivaja kong.
Pattan a húr, zendül a hárfa;
Mindenki a maga életét járja.
Táncban táncolja élete táncát,
Leveti magáról fojtó láncát.
A Holnap reményét dalolja dalban,
A napkelte kúszik már felénk halkan.
A Mánál majd jobb lesz, még jobb, a Holnap:
Bízz csak, barátom, eljön az Új Nap!
(2004. május 30.)
4 hozzászólás
Néhol kicsit túl sok nekem a szótagszám, talán nézd át újra…..
De ennek ellenére is tetszik, a téma, és ahogy leírtad. Furcsa, nekem is van egy versem, amiben benne van, hogy azért táncolsz, hogy lerázhasd a láncokat. Jó érzés volt viszontlátni ezt a gondolatot 🙂
üdv
Tóth Árpádnak is van egy igen hasonló verse 🙂
Nem ismerem, de ígérem, utánanézek! Mi a címe?
Köszönöm a hozzászólásaidat, látom, szorgalmasan olvastál! 🙂
Üdv
Zsázsa
Ez most nagyon jól esett. Jöjjön is a holnap.
szeretettel: Delory Nadin