2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Holnapok érnek

    zuzmaraBy 10 hozzászólás791 megtekintés

    Lassan gyengülő fény,
    megpihen a rohanás,
    odakinn az éjben,
    ismeretlen holnap jár,
    de hitem őrzi még,
    emléked szivárvány titkát,
    s terülő ködök felett,
    jeges fényű Hold jár.

    Álom-világ tárja ablakát,
    hófehér ruhát ölt a remény,
    s emésztő tüzekben
    száz halált hal lelkem,
    még a vágy oltárán,
    áldozatot öl szerelmed,
    s könnyeim ködén át látom,
    nem más, csak én vagyok.

    Forró láz gyötörte testem,
    hűs időt óhajtva még vár,
    s kínokkal lepett napok avarán
    tengődve kereslek magamban,
    de délibábok illanó képén át,
    felém integet az élhető jelen,
    a hajnal ölében harmatot izzadva,
    csendes holnapok érnek.

    Share.

    10 hozzászólás

    2. Horák Andrea Kankalin on

      Szia zuzmara! 🙂
      Nagyon tetszik a választott cím. Érdekes, hogy először pozitív csengése van, aztán a végén kiderül, hogy mégsem annyira az, bár a "csendes holnap" csak bizonyos értelemben negatív. Jó képeket használsz. Azokat szeretem, amelyek megmozgatják a fantáziám, megállok, elképzelem őket. Több ilyen van ebben a versben, ami arra ösztönzött, hogy többször is elolvassam.
      Talán annyi megjegyzést teszek még, hogy sokallom a vesszőket, mert amikor mondogatom, mindig felviszem a hangsúlyt, pedig az érzés nem ezt kívánná. Persze ez csak az én véleményem, lehet, hogy nem tudok olvasni. 🙂
      Szép vers!
      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply