Reggeltől estig jég volt a szívem,
gránitkemény mikor elváltam Tőled én.
Hittem, mindörökre.
Úgy hittem hamar elfelejtelek.
Feljöttem a hegyekbe gyógyulni,
hol a szépségesek a hósipkás hegyek,
A hajnali hideg rakoncátlan szél,
szerpentinen sikongva kanyarog.
Itt jó lesz!Csend és nyugalom.
A hegyen tüzet rakott a nap,
rádöbbenni egy pillanat,
a nap ugyanúgy siklik le,
dombokon jön az este,
akár a sikságomban otthon!
Tompa fény a hulló sötétre vár,
az éj úgyanúgy leselkedik rám!
arcomra nedves pára pereg.
Tudom hamarosan hazamegyek,
várnak rám a megszokott szelek.
Honvágy
By Csonka Mária
8 hozzászólás
Kedves Mária!
Mindenütt jó, de legjobb otthon. Tartja a közmondás.
Versedhez gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Jól tartja a mondás. Köszönöm, hogy olvastad.
Mária
Ott jó lenni, ahol a megszokott szelek fújnak…
Szép a versed, Mária!
Szeretettel
Ida
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Mária
Kedves Mária !
Nincs jobb dolog a világon annál, ha valaki hazaér:)
Szép versed szeretettel olvastam: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Mária
Kedves Mária!
Versedből szomorúságot érzek hallani. Ilyenkor jó elvonulni a hegyek közé hallgatni a természet zenéjét. Sajnos, nem mindig segít a bántunkból? Neked sikerült? Mégis hazajönni a megszokott otthonba mindig jóleső érzés…
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet nagyon jó a meglátásod.
Szeretettel:Mária