Horror a metrón

Száguldó szerelvény a Nagyvárad tér s a Népliget között,
Ezen a hírhedt szakaszon lettél gyanútlan sorsüldözött.
Újpestről indultál Kőbánya-Kispestre,
Mert kíváncsi voltál az imádott kisdedre.
A kocsiban úgy ültél, mint a legbékésebb utas,
Egy gondviselő apa, aki semmiben sem ludas.
Ám egyszer csak megállt a vonat, s kinyíltak az ajtók,
S egy szempillantás alatt tüzes lett a tarkód!
A rémület ekkor kezdetét vette,
Belőled az embert el is tüntette.

Elöl ifjú hölgyek folytattak triviális vitát,
Majd a hátuk mögött feltűnt egy láncfűrészes brigád!
A másik oldalon diákok nehéz táskákat hoztak,
S a nyomukba szegődött egy véres, húsbárdos osztag!
Melletted egy idős néni a botjára görnyedt,
S már a lábához tapadtak a kutyafejű szörnyek,
Aztán elképesztő, soha nem hallott robajjal
Megjelent a Nagyfőnök egy szamurájkarddal!
Ők mind azért jöttek, hogy rád rontsanak,
S személyesen veled leszámoljanak!

A kardos beléd szúrt, s te összeestél legott,
De sajnálattal közlöm, még nem lettél halott!
A gyilkosok farkasétvággyal feléd araszoltak,
Meg voltál győződve, hogy rögvest földarabolnak!
Elmaradt az őr, nem szólt a vészcsengő,
Mégis rajtad csüngött az összes vérengző!
Az utasok mereven, értetlenül álltak,
Megmenteni téged meg sem próbáltak,
Talán azért sem voltak segítőkészek,
Mert rájuk is várt egy másfajta végzet.

Kérted, hogy végezzenek veled egyetlen döféssel,
Mely által kimúlhatsz egy hálás, megadó nyögéssel,
Viszont őket nem hatja meg az effajta egyesség,
A Nagyfőnök foghegyről válaszolt: csak egyenként!
Bizonyították, ez nem holmi kora nyári móka,
Hanem egy brutális kivégzés kínai módra!
Egymás után vágták le a testrészeidet,
Míg végül elhagytad eszméletedet,
Így legalább a szíved sem érezte,
Ahogy a kutyafejű szörny egy ugrással széttépte!

Ám ekkor a vonat az alagútból kibújt,
Tested a gyönyörűségtől mindjárt ellazult!
Hisz ez már a végállomás: Kőbánya-Kispest,
Nemsokára öledben a gyermek s a hitves!
Lám, kardot ellened senki nem lóbál,
A magyarázat ennyi: elszunyókáltál!
De ez nem a megszokott irány és tempó,
A pályaudvar helyett a mennybe megy a metró!
Rémséges a helyszín, melyet lefestek,
Mindenütt roncsok s elszórt holttestek!
Ha ezt leadja a tévé, megreped a képcső,
Tekerjük vissza, hogy ki volt? Hopp, egy merénylő!

Tényleg tudni szeretnéd a halálod okát?
A gyilkosod nem más, mint tulajdon mamád!
Szegény a jövőtől félve úgy elkeseredett,
Hogy a legszörnyűbb bűntettre vetemedett:
Kétségbe esve, dühében dobbantott,
Hideg vérrel, elszántan metrót robbantott!
Az emberek kevésbé díjazták e vakmerő ötletet,
Mellyel veled együtt a pokolra küldött kétszázötvenet!
Ekképp lett valóság a legvadabb rémálmod,
Ezért nem szabad a halállal tréfálnod,
De leginkább azért borzalmas tudnod a tettes kilétét,
Mert ezentúl nem élvezheted a csodás meggyes pitéjét!