Csárdást kéne járni!
Igazi jó kedvből csinálni,
Legyen e menyecske a párom,
Ma este lenn a Hortobágyon.
Csárdást kéne járni!
A kilenc lyukra állni,
Hujjogva ropni át a hídon,
Aki most itt van, mind táncra hívom!
Szoknya lebben, betyár a kedvem,
Piros csizmád bokázik menten.
Én is verem a csizmám szárát,
Piros tenyérrel, a kutyafáját!
Csárdást kéne járni!
Ide most érkezhet be bárki,
Fejedet párta hadd koszorúzza,
Pántlika lebegjen, míg a cigány húzza!
Hetyke kalap fejemre téve,
Virradatig ropjuk, ne legyen vége.
Sarkantyús csizmám szikrát vet az úton.
Járjon a lábam, karom kinyújtom…
Csárdást kéne járni!
Igazi jó kedvből csinálni,
Legyen e menyecske a párom,
Ma este lenn a Hortobágyon…
4 hozzászólás
Nagyon szeretem a verseidet olvasni. Sajnálom, hogy csak most került szemem elé eme korabeli versed. Azért tetszenek jobban mindenféle más versekkel szemben, mert olyan egyszerűen, mindenkinek érthetően állítod össze a versed, hogy bárki megérti, nem keresgélsz furcsa, oda nem is illő szavakat a sorvégére, hogy az talán jobban rímeljen. Szerintem sokan azzal sokat rontanak a versen.
Szép magyar nyelvünkben úgyis mindenre oly sok szót lehet találni.
Szeretettel olvastam: Kata
Még most került sorra ez a vers, kedves Kata! Valójában sok versem van, ami régi és mindig lemaradt az újak miatt. 2013-ban pedig februártól nem is tudtam verset hozni, mert valamiért nem sikerült feltölteni vagy másfél évig egyet sem. Ez is oka a lemaradásnak. Én igyekszem olyan verseket írni, amilyeneket a régiek írtak és amelyek fonala valahol félbeszakadt az idők folyamán. A művészversek nagyon divatba jöttek, de én nem a divatot követem, hanem ami időt álló. A versnek legyen üzenete, élmény legyen olvasni és ne legyen egy fárasztó rejtvény. Persze ez az én nézetem, az én választásom. De örülök, hogy te is visszaigazolod a döntésem helyes irányát. Szerintem a vers és a dal egytestvérek. 🙂
Szeretettel: alberth
Nagyon egyetértek Veled. Apukám is költő volt, s amikor a Te verseidet olvasom, mindig az ő versei jutnak eszembe. Tiszta magyarsággal írta le, semmi cifraság benne, érthető volt, mégis lírai és gyönyörű minden verse. S talán ezért nem megy nekem is az, a mondandót elhomályosítani, ami ugyan szép, mondják: költői, de semmi köze a mondandóhoz. Ráadásként találgatni kell, hogy mit is akar a költő nekem mondani, találgassam, ahogyan mondtad, mint a rejtvényt meg kell fejteni. Ezért nehéz nekem is átváltani a divatos művészverselésre, és sokszor ezért kapom a kritikát, hogy nem elég benne a cifra adalék!
Nos, ezért szeretem olvasni a verseidet
szeretettel: Kata
Sokan tévedésben vannak, kedves Kata! Azt hiszik, hogy a művészet az, amikor érthetetlen szövegeket, baljós hangulatú szópárokat keresgélünk össze, esetleg még elhagyjuk az írásjeleket és a nagy kezdőbetűket is, ahol szükség lenne rájuk. Aztán azt hiszik, hogy bármiféle krissz-krassz a művészi festmény, amiről találgatni kell, hogy mit is akart ábrázolni a festő. Gondolj bele: Botticelli, Leonardo forog a sírjában bizonyára. Aztán az úgynevezett művészfilmek, amikor a moziból negyed óra után megszöktem… hát ha ez a művészet, akkor én legyek inkább primitív naiv laikus és dilettáns írogató…. 🙂 De én ezt szeretem, ezt tartom szépnek és lélekemelőnek!
Na most elég részletesen kifejtettem véleményemet a modernizmusról, ami még a múlt században így hívattatott, aztán úgy látszik, hogy Csipkerózsika elaludt, mert 100 év után is ilyen maradt a "modern" művészet. 🙂
Szeretettel: alberth