Megint sebesre horzsoltad a szám:
gyullad, lüktet száraz-cserepesen,
pedig nem is vagy durva, csak talán
mohó, falánk, torkos, telhetetlen.
Szikla – izzol! – villámló pillanat;
szorosabbra vonod arany övem.
Lobmeleg lázban lánggá oldódva,
latin szeretőm, Te légy a kövem.
Szél ölén ülök, szédülök, forgok,
Forgószél velem, pörögsz köröttem;
megbomlott ing, haj, valódi dolgok –
szikra szeretőm, táncoló Kövem…
10 hozzászólás
aranyos tetszik ..
szia!
Lendületes, szédítő kavargás ez a vers! Nyelvezete és ritmusa kifejezetten magával ragadó, kényszeríti az embert, hogy újra és újra nekifusson az olvasásnak.
Tüzes és roppant csábító!
grat
leslie
"Szél ölén ülök,szédülök,forgok,"nagyon szépen írsz,mégis valami vadságot éreztem, ami jó érzést ébresztett bennem,a régmúltamra gondoltam.Szép volt,köszönöm.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Szia Zsázsa!
Ebben minden ott van! A mindent mindenre értem!
Ügyi vagy!
Szeretettel: Kankalin
Bravó! Ezt nagyon elkaptad! Éppen ezért, szerintem, a második szakasz első sorát egyértelműbbé kellene tenni, az utolsó sorban pedig a szikra szeretőmet kötőjellel írnám, így: szikra-szeretőm, táncoló kövem. ( Az előző sorban a "valódi dolgok" helyett is erőteljesebbet kellene írnod, konkrétabbat!)
Egyébként a vers lendülete, eredetisége lebilincselően szép.
Szeretettel: István
Hali Mindenki 🙂
köszönöm a kedves dícséreteket 🙂
István – köszönöm, hogy érdemben is hozzászóltál 🙂 erre akkor tudok reagálni is 🙂
Első és legfontosabb: az arany öv nem metafora vagy bármi ilyen rejtett értelmű kép. Azt szó szerint kell érteni, nincs mit egyértelműbbé tenni rajta 🙂 persze aki mögé akar képzelni valamit, csak tegye, pontosan azért használtam. A szikra szeretőből azért nem engedek kötőjelest csinálni, mert ott pont az a lényeg, hogy az a jelzője Neki, a kötőjellel meg olyan értelmű lenne, mintha a szikrát szeretné. Szerintem 🙂
A valódi dolgok átvariálásán még gondolkodom, de nem értem, te mire gondolsz. Hogyhogy konkrétabbat? Én úgy értem ezt a sort, hogy itt megbomlik a valóság, ez az egész már inkább egy álomra hasonlító, csodaszerű látomás.
No ennyit 🙂
köszi mégegyszer
üdv szeretettel Mindannyiótoknak
Zsázsi
Kedves!
Az arany övvel nincs nekem semmi bajom, rendben van az,mint József Attila Klárisok című versében is. A "Szikla -izzol! -" zavar engem, tehát a második szakasz első sora. ( Talán jobb lenne így: Izzó szikla, villámló pillanat ) A "valódi dolgok" helyett valami "agyvelőt robbantó" kellene, ami fokozza a megkezdett felsorolást. A " szikra szeretőm " érveit elfogadom, de mégis zavar, talán azért, mert a tartalmához nem igazán illik ez a sziszegős alliteráció. De talán jobb lenne a szikra helyett (vagy a szikra szeretőm helyett) mást írni, hiszen a "latin szeretőm" talán indokolná is.
Kedves Zsázsa!
Bocsi, nem tudálékoskodni akarok, de tényleg jó a versed!
Szeretettel:
István
Kedves Zsázsa!
Szerintem a versed így jó, ahogyan megírtad. Igaz, el lehet fogadni az ajánlatokat, de akkor a vers már nem a tiéd. Javításokat csak helyesírási hibákra tennék, másra – én sosem! Van egy írói szabadság, s ez kiterjedhet néha még olyan nem használatos szóra is, mint a Tiéd: "izol!"
Szeretettel: Kata
Kedves Zsázsa!
Ezt a megírt versed úgy fogadom el, ahogyan van. Őszinte, nem hivalkodó, mégis egy folyamatos sodrásban viszed végig az olvasót.
Megtetted, mert már előzőleg megélted és megfogant benned, leírtad, hogy áldozz a legszebb érzés oltáránál… Tovább nem folytatom, úgy is te szülted e gyermeked, tehát ismered, tudod minden " forró" tulajdonságát.
Köszönöm a bepillantást és gratulálok.
Szeretettel, Inda.