Az élet mindenfelé csaknem kiszárad.
Az ördög tüze égeti a tájat!
A levegőben a pokol lehelete.
A légben érződik gyilkos jelenléte!
Ez maga a gonosz, az ördög tündöklése.
Csak jönne már az eső, hogy ezt megszüntesse!
Azonban ha jön is, az nehogy pusztítson,
hanem e szomjas világra enyhet hozzon,
hogy az élet ismét kiviruljon,
frissülés legyen úrrá a tájon,
hogy a rettentő hőség megszűnjön
és minden újólag felfrissüljön.
8 hozzászólás
Szia pecás! 🙂
Mindig elolvasom írásaid, nagyon kedvelem, hogy hétköznapjaidból merítesz.
Írhatnék komoly kritikát ehhez a vershez, mert bőven lenne mit, de nem azért alkottad.
Bár eltérsz mindenféle szabálytól, a meghittség, ami belőled árad, rám is átragad.
Bármennyire javításra szorulnak soraid, szótagaid, rímeid, egy dolog mindennél erősebb benned: az EMBER. 🙂
Köszönöm, hogy észlelhettem, mert ez legalább akkora élmény, mint szabályok szerint verset írni.
A legszebbeket kívánom neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Tisztelettel megköszönöm a szívből jövő és jó szándéktól vezérelt soraidat. Én mindég a min- dennapjainkból és a mindennapjaink engem is érintő szeletéről írok, amely úgy érzem, hogy talán másokat is (kedves szavaid szerint Téged is) megérint. Egyébként a kertünkben is vi- virágzik a kankalin, amely különben kedves virágaimnak egyike. Talán Te is szereted a kan- kalint? Talán ezért is választottad ezt az írói nevet?
Mély tisztelettel és üdvözlettel:
Pecás
Kedves Kankalin!
Kedves válaszodat köszönöm szépen és örömmel fogadtam. Talán Neked is a kedvenc virágod a kankalin, ezért választottad ezt az írói nevet? Nekem az. A kertünkben virágzik. Én a mindennapjainkról írok.
Köszönettel és tisztelettel:
Pecás
Szia pecás! 🙂
Valóban a kankalin a kedvenc virágom. Védett növény azon a tájon, amelytől költözés miatt meg kellett válnom. Azóta is visszahúz a szívem, persze nem tehetem meg, hogy sűrűn ellátogassak oda.
A kankalint egyéb tulajdonságai miatt is kedvelem.
Örülök, hogy neked is tetszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Pecás, mintha a menny és a pokol állna szembe egymással. A pusztító tűz és az enyhet adó ég. Az életigenlés is tetszett a végén! Üdvözlettel: Szilvi
Mindenfelé hőség, az élet kiszáradt.
Ördög tüze gyújtja fel körben a tájat!
Pokol lélegzete száll a levegőben,
Gyilkos forrósága érezhető bőven!
Ez maga a gonosz, ördög tündöklése,
Kellene az eső, annak hűs verése!
De ha jön is, nehogy jegével pusztítson,
Szomjas világunkra inkább enyhet hozzon,
Hogy az élet ismét kiviruljon zölden,
A táj felfrissüljön, szomját oltsa körben,
A szörnyű melegnek legyen immár vége,
S legyen mindnyájunknak – fellélegezése!
Gyönyörű! Pecás
Szép a versed!