Elolvadt az aszfalton a vonal,
csöpögőssé vált a lég,
nem látom az árnyékodat
arcodon folyik a fény.
Sós izzadságban fürdik,
a kora délután,
napfény pirosra süti,
aki kint felejti magát.
Serceg a hús, serceg a zsír,
alkonyat gyomra kordul,
szöges ágyon pirul egy fakír,
a nap mára elfordul.
2 hozzászólás
Kedves Edit.
Tetszett a versed, remek stílusban…de meddig tart még?
Köszönöm, kedvs Ica!
❤❤❤ Edit