Hósors

Már nehezebb megélni a tél ridegségét,
kitaposott nyomatok a hóban, látlelet.
Füst gomolyog tekeregvén, fuldokol a lét
míg egyre lapátolod a szűztiszta szennyet.
A cirokseprű nyögdécselve teszi dolgát,
hókupac gyűrötten csúcsosodik, figurál
készül a jelkép, szeme szén, és fájó torkát
körbefonja sál, olvadáskor artikulál.
Meglepi, ködfoszlányon átbukó napsugár.
Csak számon ne kérje egyszer felhígult sorsát!
Éji edény tetején sorsszerűség karmát
elfogadod. Megváltoztathatatlanra fókuszálsz.