Hol van a meleg, hol van a nyár,
bágyadtan fénylik a napsugár.
Hol van a napnak forró tüze,
fázósan reszket a fülemüle.
Hol van a meleg, hol van a nyár,
eresz alá bújt egy fecskepár.
Távoli táj hívja, távoli ég,
de korai lenne indulni még.
Hol van a meleg, hol van a nyár,
rekkenő hőre nem várok már.
Elbágyaszt engem a szürke ég,
ne menj el esőben, maradj itt még.
Hol van a meleg, hol van a nyár,
csapkod az eső, hideg szél jár.
Fázósan húzom össze magam,
sietve megyek, mint mások sokan.
Hol van a meleg, hol van a nyár,
még visszajön hozzánk, vissza talál.
Elmúlik a hét, s még néhány nap.
s az indián nyár is meglátogat.
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Nagyon szép nyárbucsúztatót írtál, a költői kérdésed, pedig a nyáron kivül olyan sok mindenre vonatkoztathatnánk még…….Sajnos!
A versedben a visszatérő kérdések hatására egy kicsit másra is asszociáltam.
Nagyon tetszett, gratulálok!
Barátsággal:Margó
Kedves Margó!
2006-os szeptemberi versemben az a fő érdekesség, hogy ugyanolyan hűvös időről szól a vers, mint ami most van. Talán kicsit lehet vigasztaló is, hogy máskor is volt ilyen lehűlés és mégis vissza tért a szép idő. Örülök, hogy még más dolgokra is asszociált a versem nálad és hogy olvastál. 🙂
Szeretettel: Alberth
Kedves Albert!
Szép versedben kedves gondolatok, rímek, ami Nálad nem újdonság. Tetszik a címe: hová lett a nyár? Szép lassan elszállt, mint a fecskemadár, ősz, a meleg tél is, jött a tavasz, vártuk a tavaszt, azonban a György nap bennünket megviccelt, langymeleg tavasz helyett nem csak negyvennapos esőt, de hideget is hozott.
Tetszik versed címe is, hová lett az elmúlt nyár? Bizony elszállt, mint a fecskemadár!
Olyan jó lenne, ha június ne viccelne meg minket, és Medárd szívén viselne bennünket nem hozná ismét el a negyvennapi esőt, mint ahogyan azt tavaszon a György nap rendesen el hozta, dideregtünk tőle rendesen, mint néha télen.
Ezek jutottak eszembe a remekül sikerült versed olvasása közben, amivel felderültem, mert utolsó soraidban azt ígérted:
„Hol van a meleg, hol van a nyár,
még visszajön hozzánk, vissza talál.
Elmúlik a hét, s még néhány nap.
s az indián nyár is meglátogat.”
Legyen úgy, szeretettel olvastam: Kata