Tél szorítja még a tájat,
bár az enyhülése várat,
kandikál a hóvirág,
mintha testet öltve végre
szítna vágyat új reményre,
szórva szét az illatát.
Bimbaján tavasz közelgve
jó előre rád üzenne,
nyisd a szívedet hamar,
hófehér virága végre
ringatózva és igézve
új szerelmeket kavar.
És az esti félhomályban
nógat egyre, hogy te bátran
átkarold a kedvesed,
s ajkait ma ajkaiddal,
égető parázsaidal
jobb, ha megpecsételed.
4 hozzászólás
Hú, de kedves, ritmusos, gyönyörű vers! Csupa trocheus szinte mind. Elvarázsolt engem ez a Hóvirág.
Szeretettel
deb
Köszönöm, kedves Deb.
Kedves Imre!
Nagyon tetszett ´tavaszkeltö´írásod!
“kandikál a hóvirág,”
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, hogy olvastad, kedves sailor.