Hóvirágszőnyeg terült el a hűs földön,
bús szívem megdobbant, úgy elbűvölt rögtön.
Üde gyógyírral kente rügyező lelkem,
édes harmata a telet űzte bennem.
Szelíd szél fésülte féltőn, kellemesen,
sarjadó tavasz dédelgette édesen.
Szemem könnyezett, míg néztem a virágra,
hisz lenyűgözött a kikelet nyitánya.
Selymes napsugár simogatta vigyázva,
s madárkórus fakadt lágy melódiára.
Oly ékes volt a tiara hattyúnyakán,
hogy szívesen a tenyeremen hordanám!
4 hozzászólás
“Szemem könnyezett, míg néztem a virágra,
hisz lenyűgözött a kikelet nyitánya.”
Nagyszerű, amikor valakit így meg tud hatni a természet szépsége. Gondolatban veled csodáltam meg a hóvirágokat.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen kedves szavaid:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
“Hóvirágszőnyeg terült el a hűs földön,
bús szívem megdobbant, úgy elbűvölt rögtön.”
Nagyon szép élmény-sorok!
Gratulálok csodaszép versedre!
Legyen szép naapod:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen:
Zsuzsa