Hozz tűt, hozz cérnát!- foltozd be rongyos életem!
Varrd be az éktelen, végtelen űrt mi lelkemen elterül,
félelem nélkül ölelhessen szerelmet gyenge kezem,
tudván szívemben , valóban élek!- vétlen létezem!
Erősítsd meg a hitem, a gonosz emberi szavak ellen,
mondatok tüzében melyek méregként marják testem,
későn érkeztem!- méhem kis virága már nem terem.
Bántanak, egyre fogy a türelem!- fegyver?- a szerelem!
Drágakővel díszített íj, mely erős hegyű vesszőként véd,
de a teher mit rápakolnak szavakkal ostromolnak, tép,
lassan csorbítják, e dárdának, erősnek hitt égkő hegyét.
Hát jöjj te angyal, varrd be sebem zilált, alélt lelkemen,
nyugtass, kérlek, maradj velem!- pihenj meg szívemen!
2 hozzászólás
Kriszti, te Kedves!
Ne légy ily elkeseredett,
Íjad hegyét, angyalok tisztitják,
Sebeidet nem tüvel cérnával,- de hiszem bevarrják!
Köszönöm, Drága Dóri!
Nagyon jól esik a sok figyelem, és a szeretet teljes hozzászólások, amiket kapok tőled.Nekem ez nagyon siokat jelent!
Szeretettel:Kriszti