Oh szerelmem, végre itt vagy,
azt hittem sosem jössz már felém.
Kezed érintése, szemed belém látása,
hiányoztál már te csoda, lelkem világa.
Végre itt vagy, ölelhetlek örökké,
csókolhatom ajkad,mely az enyémmel összeér.
Te vagy a bajtársam, te vagy a cinkosom,
nélküled élni többé nem tudok.
Sötét éjszakában szavam csak te hallod,
mikor kővel dobálnak sebeim te gyógyítod.
Mikor betegen fekszem és mozdulni sem bírok,
az ágyam mellett ülsz és fájdalmaimra te is rezdülsz.
Mikor gondterhelt az arcom és mosoly nem ül ki rá,
ezer álmot festesz és suttogod, lépjünk ezen is át.
Érzem, hogy ismered egész lényem, mint senki más,
mit miért teszek és ezek után is szeretsz szívből, igazán.
Szerelmesen nézel rám és én semmivé leszek,
tudod, hogy sosem volt még ilyen velem.
De most még azt sem tudod, hogy létezem,
jöjj hamar és éljünk le együtt egy életet.
14 hozzászólás
Kedves Délibáb!
Szép, szerelmes vers, tetszett.
Bár az utolsó két sort nem igazán értem, nekem azt sugallja, hogy ez a szerelem egyoldalú, és a többit csak elképzelted.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Pontosan, ahogy írtad… ez csak a képzeletem. Ebben a versben a vágyaimat, elképzeléseimet fogalmazom meg. Úgy vezettem végig a versszakokon, hogy úgy tűnjön, mintha egy konkrét férfihoz szólna. Ha egyszer bekopogtat hozzám ez a férfi, biztosan meg fogom mutatni neki ezt a versemet! 🙂 Köszönöm, hogy itt jártál!
Üdv: Délibáb
Forrón szerelmes verset írtál, s utána jövünk rá, hogy mindez csak gondolatban történik meg.
Nagy kanyar után derül ki, hogy mindez csak ábránd, de szép ábránd.
Szeretettel olvastam: Kata
Szeretem amikor olvasok valamit és a végén van benne egy "csavar". Néha próbálok hasonlót írni én is. 🙂
Kedves Délibáb!
A szerelem igazából csupán egy vágyakozás. Még akkor is amikor beteljesedik, mert többet, és egyre többet akarunk a másikból. És fáj, és inspirál, és felajz, csupa-csupa jó és rossz érzés. Ám a versedből csak e megmagyarázhatatlanul különleges érzés szebbik fele hallik ki. S ez így lenne jó.
Ami jó az elképzelt szerelemből, hogy azt még úgy ahogy, de irányítani lehet, és akkor ideális is. De inkább kívánom neked azt a viharos, igazi, szívet markoló érzést, a valódi szerelmet. És biztos lehetsz benne, hogy lesz még kinek megmutatni ezt az érzelem dús írásodat. 🙂
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Az a baj a viharos, szívet markoló érzéssel, hogy bár valódi és igaz, de kegyetlenül fáj. Néha azt kívánom, bárcsak ne éltem volna át, de olyankor mindig eszembe jut, hogy akkor sosem tudtam volna meg, mit jelent valakit őszintén szeretni. Csak remélni tudom, hogy az embernek nem csak egy igaz szerelem adatik az életében.
Üdv: Délibáb
Szia Délibáb! Hát ne is! minden hétre kell egy, ahogy a Hámori Bandi csinálja! vagy az már túl sok? Miért, én ismerek olyan lányt, aki szinte hétről-hétre más fiúval jár de mindegyiket az igazi nagy "ő"-nek hiszi. Talány, mi a helyes megoldás. Lehet, h mégis HB-nek van igaza? Üdv: én
Szia Bödön!
Na látod, ez a különbség köztem és a mai lányok között. Túl maradi vagyok, beérném egy férfival is. 🙂
Üdv: Délibáb
Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy te nem vagy egy mai modern lány?:)
Kedves Délibáb. Fájdalmasan gyönyörű a versed egy szép szerelemről. Már már úgy éreztem, hogy ez a valóság, de az utolsó előtti sor ráébresztett, hogy ez egyelőre csak vágy. Kívánom a megvalósulását. Szeretettel üdvözöllek. Ilike
Kedves Filocsibi!
Nagyon szépen köszönöm!
Üdv: Délibáb
Mai biztosan nem. 🙂 A modern meg attól függ, hogy kinek mit takar ez a szó. 🙂 Sokszor érzem, hogy nem jó korba születtem, mert előfordul, hogy nem tudok azonosulni a mai fiatalokkal.
Szia Délibáb!
Tetszik a versed, mert nagyon őszinte. Szomjazod az érzést, aminek érkeztét semmi sem jelzi majd előre. Egyszer csak benne leszel a közepében. Gratulálok!
Üdv: István
Kedves István!
Örülök, hogy tetszett! Remélem igazad lesz! 🙂 Köszönöm, hogy nálam jártál!
Üdv: Délibáb