A hálón küldve,
Hozzád száll dalom,
Olvasd, és érezd az éteren át,
Hogy most is, vágyva gondolok rád.
Vágylak,
Mint lakót az üres tábor,
Mint forrást a szomjas vándor,
Mint tortát a kisgyermek,
Mint hajléktalan a fedelet,
De leginkább úgy vágylak, mint szerelmes a Kedvest
Vágylak
Még soká-soká, én úgy gondolom,
Egészen addig, míg el nem jő utolsó alkonyatom.
6 hozzászólás
Kedves Dóra!
Ez egy nagyon szép Valentin-napi vallomás, tele mély érzelmekkel. Jó annak akit így szeretnek!
üdv.:
hamupipő
Dóra! Ez a vers nagyon szép! A legjobban az a "kósza" egy sor fogott meg ott középen! Valahogy úgy ütött… az én szívemen nagyot, legalábbis. Gratulálok hozzá! Szeretettel Andika
Ez egy gyönyörűen megfogalmazott szerelmi vallomás. Az "örökké" nagy szó. Van-e, létezik-e ilyen? Bizony, hogy létezik!!! Csak hinni kell benne…
Szia: én
Kedves Hamupipő, Andika, Bödön!
Hogy olvastátok, s tetszett, köszönöm!:)
Kedves Dóra!
Szenvedélyes-szerelmes sorok a Kedveshez:) Nekem az utolsó sor tetszett legjobban… Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Borostyán,köszönöm!
Hogy tetszett…., örülök!