s nagyanyám kérges
bőrű, simító tenyerére fényt vetített
az parány gyermekarc. Ilyet
még nem látott
a Világ, s én is tátott
szájjal figyeltem, ahogy az öreg
szempárba, mint hű kis öleb,
belehunyorog az pici szembogár,
az alig pár napos, aki már
akkor, közénk fényt hozott.
Nem ám a giccses, megszokott
fajtát, hanem a huncutul
kacsintót, aranylót, melyből tanul
még a legnagyobb bölcs is. S tudom,
ma is ily aranyló szívű a Húgom.
6 hozzászólás
Szívmelengető, megható, aranyos… és kiváló 🙂 és elgondolkodtató is, hiszen sokat-sokat lehetne írni arról, hogy mennyi minden belefért ezekbe a sorokba! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia!
Gyönyörű szülinapi ajándék egy ilyen mélyről fakadó, szeretettől átitatott vers!
Szeretettel: Eszti
Boldog Születésnapot az ünnepeltnek!
Szép köszöntő teli szeretettel! Gratulálok!
szeretettel-panka!
Kedves, szép köszöntő, mindkettőtöknek gratulálok!
Szia!
Kedves vers.Örömmel olvastam. Biztos a Húgod is örült neki.
Gratulálok!
Ági
Kedvesek vagytok, köszönöm, hogy benéztetek hozzám 🙂
Hanga