Ne aggódj !
itt már idegen minden
hajnali kávéillat sincsen,
idegen a párna ,
a reggel boldogtalansága,
Idegen a hársfa,
és a pad,
ahol ültél,
idegen az út
amerről jöttél,
idegen virágok nyílnak a kertben,
– csak bánatukban halnak meg csendben. –
Idegen fények ragyognak az égen
hidegen néznek, nem úgy mint régen,
idegen szerelmem ölel majd holnap,
nem fogom kérdezni tőle, hogy hol vagy !
Idegen könnyeket sírok
idegen papíron írok
egy idegennek !
Jaj! Még mindig
hogy szeretlek !
Idegen
By fefo
6 hozzászólás
lassan oda jutok, h elirígylem tőled a gondolataid, nagyon jók…megvan a kellő ritmus, jól használod a rímeket…
különösen tetsző gondolataid:
“idegen szerelmem ölel majd holnap”
“Idegen könnyeket sírok
idegen papíron írok
egy idegennek !”
különben szeretem a rövid verseket…ez is egy plusz pont…talán azért is jobb a rövidebb, mert nem tudsz abba a hibába esni, h vlmit túlcsámcsogsz…az érzelem különben is egy tömény eszencia, egy csepp, amit itt e weboldalra (és gondolom otthon a papírra) cseppentettél…én pedig megkóstoltam és átéltem a múltam egy ilyen eseményét…szval átjön a vers…csak így tovább!
Tudod olyan sokáig nem olvasott senki, hogy téged most megteszlek a leg-legkedvesebb olvasómnak. Mert kinek mondjam , ha másnak nem lehet ?
Köszönöm:
fefo
Szia!
Ez egy fantasztikus mű!
Annyira szeretem azt, ha valaki máshogyan is meg tudja fogalmazni a szerelmet, a bánatot, nem sablonosan, ahogyan újabban megszokott.
Nagyon érző, mély ez a vers, szépen írsz,
Gratulálok!
Jaj, imádom az ilyen “rajzos” verseket, és még a rímek is jók! Gratulálok!
Remek lett! Nagyon jól eltaláltad, tetszett a versed!:)
Ez remek, kedves Zsuzsa! Gratulálok: Colhicum