Megettem én tíz sonkát,
tepsi zserbót, húsz tojást,
megittam a sok tintát,
s egy hordónyi pálinkát.
Kölnim fogyott rendesen,
rá is ment tíz ezresem,
nem sajnáltam, s vödörrel,
locsolkodtam száz hölggyel.
Porlasztottam parfümöm,
pocsolya lett a füvön,
mondtam ezer mondókát,
bemajszoltam tíz tortát.
Sört ittam húsz dobozzal,
a jegyzetem azonnal
átnéztem szorgalommal;
hová kell még elmennem,
hány percet kell szentelnem
asszonyokra, lányokra,
darabszámban számolva?
Még van hetven női név,
húsvéthétfő nem elég,
ehhez a szép listához,
nem is kezdek leltárhoz!
…fotelemben ébredek,
érzem, én nem tévedek,
álmodtam az egészet,
sehová be nem térek!
Itthon kell hát maradnom,
így kell sikert aratnom,
rendhagyó most ünnepünk,
leülünk, s így jót teszünk
mindenkinek, s magunknak,
hűen adott szavunknak,
most senkihez nem megyünk,
…nem megyünk, itthon leszünk!