Időben

Elpercegnek a percek, tova.
Eldödög lassan egy óra,
Elsétálnak a napok
Elrohannak a hetek,
S vissza se tekintenek
A hosszú hónapok.
Még a kézen fogott évek
Is mind elengedik egymást.
S végleg kihull az emlékek
Kezéből a kézfogás.
Mint egy rossz vonat kattog az idő.
Az utolsókat várva.
S minő gyorsan elviharzik egy élet.
A tegnapból a mába.
A holnap szava már a menetrendeken
A pályaudvaron, fázós reggeleken.
S én nem könyökölök örök éjben
Az ablakok nappali tüzében.
Egy vézna óra üti az egyeket.
De ki tudja meddig?
S én nem merek,
És nem tehetek semmit.
Csak végigtekintek a tört idő résén,
De ott is, ott is én állok, a másik végén.
Mint Mózesnek a tenger,
Hajlanak ívvé az évek,
A habok.
S gnóm tükrökön néznek
Rám, remények,
Kudarcok.
Hosszú folyosó. S te égve
Hagytad a villanyt konokul.
Eressz el! Hadd érjelek utol!