Borús az ég,s esik az eső
De nem kell fejem fölé tető
Elég lenne az,ha itt lennél velem
S nem hagynád megázni összetört szívem!
Nekem az is elég lenne,ha mellettem állnál,
S a történtek ellenére újra megcsókolnál.
Újra végigsimítanád lágyan a hajam,
Mit rajtad kívül senkinek nem hagytam!
Miért írom e sorokat vajon?
Miért nem elég az üresség e lapon?
Talán azért mert a szívem sem üres,
Talán azért mert minden téged keres!
A te neved suttogja a szél,
A te hiányod mutatja a tél!
A te arcod lesi minden kis bogár,
A te hangod várja az Éji kismadár!
A te képed formálja a csillagos ég,
S ilyenkor szívem is érted ég!
Figyeld csak:Hallgasd a szellő hangját,
Hallgasd,s megtudhatod szívem minden baját!
Mert a szellőnek sírtam el bánatom,
Mert tudtam másnak el nem mondhatom!
Villámlik már,s háborog az ég,
Ő is azt dörmögi:Vallomásnak ennyi épp elég!
2 hozzászólás
Nekem tetszik, ahogy keretbe raktad a "vallomást".
Köszönöm szépen…