időtlen utazó

Törpeligetek, borzongató éjek,
szürkülettel nyíló szenvedélyek.
Komor-szárnyú szemes pillangók
csapkodnak. Csattogó denevérek,
nektárnyelvelők, illatos léghajlítók.
Szilenció, szilenció! A csendbe
beleőrült sokatígérő talentum.
Lehel antipasszát fényhideggel,
s a tudor homlok gyöngyöt cseppent.
Összevont szemöldökkel mélybe néz,
időalagutat gondol. Megnyílik az
Ötödik elem. Dimenziók között
erény a türelem. Féreglyukakat szitál
a sűrű kordon, tér-idő kabátra gombol.
Datolyavirágon penész illatok.
Itt hagyott bőrösödő viasz.
Pergamentekercsek, kőtáblákon grimasz.
Édentől keletre rejtett üzenet,
hüllőszerenád, kapuzárási pánik.
Majd eloltják a könnyek a tüzeket!
Látnokok harmadik szemén hályog.
Mélyrenyúló tudat, benne szelence
fényőrző Druidák, tünde-lányok, kelepce.
Tekintetekben igézet, eltitkolt világok.
Szivárvány, feketébe hajlón-halott virágok.