Mi az igazi, mélységes fájdalom?
Tapasztalatból megmondom én neked:
Szeretni valakit, ki nem lehet veled.
Rágondolni mindig percben, másodpercben,
Miközben nem fogja kezed, és nem neked nevet.
Életed sivár lesz, s ijesztően üres,
Kedves oly törékeny, mint egy vékony üveg.
Számolod a perceket, míg nem láthatod,
Da ha öleled, elszáll minden bánatod.
Megsúgom én neked: ez igaz szerelem,
Mely nagyon ritka, és rendkívül keresett!
Ilyenre vágyik mindenki a világon,
És irigyelnek, ha te is megtalálod.
Nekem részem van benne minden egyes nap,
Mikor párom szorosan zár a karjaiba.
Szeretem őt, és soha el nem hagyom,
Vagy vágjátok le a lábam, és mindkét karom!
Nála jobb, szeretőbb férfit nem ismerek,
S ő tán örökre, egyedül engem szeret?
Remélem az ő válasza is igen lesz,
Mint az enyém, a féltve feltett kérdésre.
Mert boldogságom idilli és álomszép,
Megvédem az irigyektől mindenkép!
Eleget kerestem, majd harcoltam érte,
De már senki sem vethet neki véget!
Így hát kérlek, örülj neki velem együtt,
Hogy mi egymást mélyen, őszintén szeretjük!
2 hozzászólás
Kedves Myrthil!
Igen, örülök, hogy Ti egymást "mélyen, őszintén" szeretitek, további sok boldogságot kívánok, a vers pedig nagyon tetszett, boldog lehet az a férfi akinek írtad.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Nagyon szépen köszönöm!
Myrthil