Mi az mit szerelemnek hívsz
Az hogy ádáz harcot vívsz
Meg kell üzdened a nőért
De ennyit a dicsőségért??
Úgy hiszem megéri az áldozat
Az életed jobbra fordulhat
Szeresdd és küzdj hát érte
Ne engedd el ha nem kérte
Vigyázz rá, őrizd a lángot
Képzeldd el, ő mit látott
Tudj meg mindent mit kíván
Semmiben ne szenvedjen hiányt
És ha mindez megvan, lelked megnyugodhat
Szívetekben a szerelem örökké loboghat
5 hozzászólás
Szia!
Szép vers,tetszik!Miért is érdemes a szerelemért küzdeni!Hát igen!
Grat
Ez igen:)nagyon- nagyon szép!!!
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat!
Tetszik ez a versed is!
Falevél
hm… és ez az írásod megadja számomra a választ is, hogy mi történt veled… én úgy érzem, hogy a párod kire emlékezel még mindíg, nem téged szeretett, hanem csupán azt a csodálatot és imádatot ahogy bántál vele… érzékeny ember vagy és értékes… lessz majd aki igazán megbecsüli… további sikereket és gazdag írásokat kívánok neked, üdvözlettel: Zsolt