Szívem, mondd mit vársz,
Hogy karod kitárt?
Mondd, miért kiált
Újra édes szád?
Tán unott magány
Söpri út porát,
Vagy oly heves vágy,
Mi most rámtalált?
Voltál mellettem,
Lettél nélkülem.
Keserű-édes
Kettős küzdelem.
Maradt, ami volt:
Egy kedves álom
És torzó való,
Mely megalázó?
Vagy szíved igaz
Szavával hivatsz,
Magadból írva
Szót ajkaidra?
4 hozzászólás
Annyira kedves vers, jó is, de engem egy kissé zavarnak a nagybetűk. Igaz, hogy szinte egy versszak egy mondat, talán azért. Bocsáss meg, hogy leírtam a gondolatom.Én nagybetűk nélkül olvastam. 🙂
Szeretettel: oroszlán
Szia Oroszlán!
Örömmel láttalak – egy kb. tinager koromban keletkezett – versemnél.:)
Ma már csak a mondatok elején használom a nagybetűket, meg a tulajdonneveknél, ennyi a mentségem. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Ahhoz viszont nagyon jó! Nem kellene átírnod?
Kedves Oroszlán!
Lehet, hogy igazad van és szebben mutatna. De a múltunk hozzánk tartozik, általa váltunk olyanná, amilyenek ma vagyunk. Így vállalom, akkor így láttam jónak. :)))
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel.
Szeretettel: Zsóka