Igazán szabad az lehet…

A falak árnyain szótlan remények
szitálnak szerteszét,
neszek
bársonyába hintve
értük minden
pillanat, melyben elmerülnek mind
a békének csendjei.

Elmerülnek
a múltnak szavai, otthontalanul
járva, örökbe tűnve a voltak
ragyogásai, üzenve
messzeségek,
már halványaiból látva meg, mi
sóhajjá vált az időn.

A mindenek
titkain elevenülnek meg az évek
reményei, vágyakul
vitetve velem,
emlékeimben járva újra és újra
minden voltakba tűnt
ragyogásért,
szavakul éledve fel bennem, mi
hív emlékezni érted.

Emlékezni
arra, miért volt élnünk egymásért,
szíveink reményén
vágyni érzésül,
holdfényes éjek egykor voltjaiba
mártani szíveinket újra és újra.

Emlékszel arra, mikor bensődnek
reményein hogy vágytál a
holnapokra?

Hogy vágytál élni, és
hinni önnön reményeidben, amit
kitűztél célul vágyaidért
vitetve
át egész életeden, át egészen
idág.

S most látod, miként éveid
léptei mögött ott halványlik a múlt!

S te átéled újra és újra minden
valóságát a benned
élő voltaknak,
melyeknek csendjei vigyáznak rád.

S te titkon lelt, valaha volt érzéseidbe
kapaszkodsz ma már
reményül,
látva önmagad, ki megélted azt a
jövendőt, melyben oly nagyon bíztál
túl a tegnapon.

Ki éreztél lenni túl
minden ragyogáson,
beragyogva
képzeted előtt a csendjeidbe botlott
időt, betelve szívedben,
mit oly nagyon
hittél vágyaid rejtekeiben.

Bízva
reményül, közeledni ahhoz, amit
valaha nem ismertél,
de később
hitet tettél mindazért, mert
megismerve
felfogtad értékeit a létezésnek.

Azt,
miben igazságot láttál szívedül oly
szépségekben, amelyek
érintették
benső világodat, vágyaidért lelve, mi
gyönyörű valóságként
hívott el téged
élni és remélni, könnyeidnek örvendő
cseppjein gurulni
szerteszét
szívedben akarata az Istennek.

Mert
benned vágya ott kélt a szónak, a
szeretet szavának
érzése, mely
hív szívedül szeretni közeledését
az élet értékének értelméül.

Egyre várva jöttét
az új világnak, mely érted jön el,
az emberért hajnalán,
hogy elfeledd
e fájdalmas jelenébe tért
múltat, mi e földön őrjöngött álcáján
a mondva hirdetett
szeretetnek, ahol
űzték azt, aki mert hitet téve valóban
az isteni szeretet szerint élni, még
ellenséget is szeretni.

Mert igazán szabad az lehet
csak, kit nem köt le béklyóként a félelem,
aki tud
mindenkit szeretni életül örökkön
érzett vágyain, szíve rejlőn
érző, mélyekbe
tért rejtekein, életül tetteiben mindenki
felé mélylőn, bensőjében megélve azt.

/2023. július 27-28 éjjelén/