Így, karácsony múltán?

Szerencsés ember vagy,
mert gyűlölheted
a dolgokat, haragod
elérheti az almokat.
Madár rak fészket
a bölcsődre te sz?rházi,
ne feledd el, kérlek,
életedet kitárni.
És emlékezz, hogy
búcsúfia tested
meztelenségét
pőrén meglested
Te kis kujon!
Az Üveghegyen innen,
és túl az Univerzumon.
Ezen a szent helyen,
ahol az áldozati bárány
megalvadt vére
bűzlő szivárvány.
Mert a korok jönnek,
ide s tova mindig,
és adj hálát most is,
hogy felnézhetsz
az égig.