Elhal a virág, szárba szökken a mag,
Naplelke lesz a sóvárgó anyagnak.
Percről percre nászt ül a csillagos rét,
dédikével erősítve esküjét.
Fülemüle szól: örökzöld dal vagyok,
és a dallamban csalogány szív dobog,
hogy az ember társra leljen magában,
s vigye hírül, Istenemre találtam.
Ujjongjon együtt e kerek nagyvilág,
a csemete is áraszt lombkoronát,
mert a szélben himbálózó sok levél
boldog ifjonc, hiszen lüktető gyökér.
Egyfolytában jelenlevő szerencse,
bőséggel teli megváltó kézjegye.
Ihlet-füzér
By eferesz
8 hozzászólás
Tetszett a versed kedves Szabolcs!
"Fülemüle szól: örökzöld dal vagyok,
és a dallamban csalogány szív dobog,
hogy az ember társra leljen magában,
s vigye hírül, Istenemre találtam."
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm.
Szép hétvégét.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon szép verset alkottál Ihlet-füzéredben:
"Fülemüle szól: örökzöld dal vagyok,
és a dallamban csalogány szív dobog,
hogy az ember társra leljen magában,
s vigye hírül, Istenemre találtam."
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastad és örülök annak, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Gyönyörű vers kedves Szabolcs !
Természetesen a Tőled megszokott köntösben 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
"…hogy az ember társra leljen magában,
s vigye hírül, Istenemre találtam."
A szépségen túl micsoda mély gondolatok találtak otthont ebben a gyönyörű versben, ami mellett csaknem sikerült elmennem. De szerencsére nem sikerült. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Ennek így kellett lennie.
🙂
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs