Vadvirágos, zöld mezőn
szárnyalt ifjú lelkem –
dér-belepte dombtetőn
száraz kóró lettem.
Ordít a vágy bennem, óh!
A sok virág hol van? –
Üres kalamárisom,
kiszáradt a tollam.
Ihlet nélkül
By Csűdi IstvánBy Csűdi IstvánBy Csűdi IstvánBy Csűdi IstvánVadvirágos, zöld mezőn
szárnyalt ifjú lelkem –
dér-belepte dombtetőn
száraz kóró lettem.
Ordít a vágy bennem, óh!
A sok virág hol van? –
Üres kalamárisom,
kiszáradt a tollam.
6 hozzászólás
Üdv! Jó a hasonlat csak egy kicsivel hosszabban kifejtve kellett volna versbe önteni. 🙂
Igen. Sőt, jó lett volna a 21. század nyelvén megírni. 🙂
Nem vagy egyedül a véleményeddel. Köszönöm, hogy olvastál!
http://blog.poet.hu/stapi
Kedves István!
Olvastam a Segítség című írásodat is, így kb. tudom, milyen vihar volt e kis versed körül. Ami azt illeti, az ember valóban kiszáradt pataknak, gyümölcstelen fának érzi magát, ha nincs ihlet, akár egy vándor, ha nagyon megszomjazik. Voltam már én is ilyen helyzetben, ezért teljesen át tudom érezni a hiányt, amit megfogalmazol. Szerintem éppen elég ennyi 🙂
Üdvözlettel: Klári
Kedves Klári!
Ismered azt a sokat mondó mozdulatot, amikor valaki az ujjai hegyével végig seper a homlokán és aztán mintegy lerázza a rátapadt izzadtságot? Nos, valami ilyesmit tennék legszívesebben. Végre valaki megérti és átérzi a(z akkori) helyzetemet és mondanivalómat! Köszönöm!!!
Üdvözlettel: István
Szia István!
Szerintem amíg ilyeneket össze tudsz hozni, addig nincs nagy baj. Ezen mindannyian átesünk. Ha más nem, akkor erről írj többet, az meghozza az eredményt.
Barátsággal
Zoli
Kedves Zoli, köszi a biztatást! Nem adom fel. Addig pedig a régiek közül teszek fel. Az egyiket már meg is dicsérték – érdem szerint… :)))