Ágakon hajnalfény,
levélen átsikló
harmatcsepp illatod
most itt ragyog,
érint férfiajkat
érted kiálltót,
simít kezet
rádtalálót,
csendesít vágyat
mikor erre járva
emlékszem télre,
vigyázok nyárra,
körbe vesz akár
bánat álom,
elsusan, hogy
újra rámtaláljon,
csendesít hiányt,
belül is fájót,
nyugtat őrjítőn
utánad vágyót.
1 hozzászólás
Ez is tetszik. Ez meg nagyon:…”csendesít hiányt,
belül is fájót…” Üdv.: zsuzsa