(három nemzedék)
Kicsi gyerek izeg-mozog
gond nélkül él
– eszik, iszik, játszik,
jó kedvében kacag,
– semmire sincs gondja,
róla szülő gondoskodik.
Iskolás gyerekek játszani,
rohangálni szeretnek,
– néha megpihennek,
szívesen tévéznek,
– csak ímmel-ámmal
veszik kézbe könyvüket.
Rossz jegy miatt szüleiktől félnek.
Nem értik meg „őseiket”,
– akik szeretettel veszik körül őket.
Fel sem fogják, miért kell
– óvni tini gyermeküket,
azt hiszik, hogy már rég’ felnőttek!
**
Éretlenül azt sem értik,
később ráéreznek, hogy
– „nem fenékig tejföl az élet!”
Ha már látják, hogy apjuk-anyjuk
– egyre gyengül, fárad, akkor
értik meg őket, és az időseket:
Amikor nagyszüleik bottal járnak,
szemüveget hordanak,
– behúzódnak a szobába
délután is pihennek,
– nem szeretik a hangos zenét,
csak a csendességet.
**
Ilyen az élet: megszületünk,
kisgyermekként játszunk,
– lassan növekedünk;
iskolába járunk,
– mi is felnövünk, és
később szülők leszünk.
Mi is lassan ráncosodunk,
aztán megöregszünk,
– lassan járunk, fáj a lábunk,
botunkkal is botorkálunk,
– szemüveget hordunk,
úgyis alig látunk.
**
Ezért ide figyeljetek,
kik most vagytok gyerekek:
– megy az idő, felnőttök,
lassacskán szülők lesztek,
– végül eljön az idő, hogy
ti is megvénültök.
Bottal járva, botorkálva,
alig látva, tán már süketen
– metróra vagy buszra szállva
ülőhelyet kerestek,
– s akkor majd ti sem értitek,
a tinik mért nem adják át a helyüket?!
Ha a majdani egészséges ifjak
(mint most ti) kinéznek az ablakon,
– mintha észre se vennék
a megfáradt öreget,
– úgy tesznek, mintha már
állni nem bírnának,
– vagy talán nem is látnának.
Ha ezt végiggondoljátok,
már most másként tesztek:
– tisztelitek az időseket
(mivel ti is azok lesztek!)
– Belátjátok, hogy elfáradtak,
ti pedig még jól bírjátok!
Nos, majd akkor megértitek,
kedves tini gyerekek,
– hogy ilyen könyörtelen az élet.
Ti pedig ezek után az idős,
– fáradt emberekkel szemben
megértőek és udvariasak lesztek!
**
14 hozzászólás
Kedves Kata!
A gyermekek valóban nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is megöregszenek. Idős fejjel aztán sok mindenre rájönnek, de akkor már nem lehet visszafordítani az idő kerekét. Versedet olvasva talán egy kicsit elgondolkodnak ezen.
Szeretettel: Eszti
Gyermekként én is úgy gondolkodtam mint a legtöbben. Nem is akartam megérteni a felnőtteket. Persze most már minden más…
Tudom, igazatok van Rozália és neked is Tamás. Nekem az egészben az nem tetszik, hogy a mai világban a gyerekek csak nőnek-nőnek, mint fű a mezőn, ha apa-anya dolgozni jár, nincs rá ideje, hogy nevelje. Az iskolákban is – általában csk OKTATNAK, de nem nevelnek, mint azt régebben tették. Ezért aztán a gyerekek – nem is saját hibájukból nőnek fel úgy, érzéketlenül, ahogyan előbb emlÍtettem. Persze ezen a téren is, akárcsak máshol, kivételek vannak, akik észreveszik és átadják a helyüket, s itt nemcsak az idősekről van szó, hanem a rokkant, nemlátó és egyéb súlyos gondokkal küszködő gyerekeknek-felnőtteknek. Nos, én ezért írtam le a gondolataimat versemben. Kedvesek vagytok, hogy meglátogattatok és elolvastátok. Köszönöm.
Én úgy emlékszem erre, hogy gyerekként sokat hallottam mindenféle intelmeket, egynémelyeket betartottam, másokat kevésbe. Tizenévesen pedig el nem tudtam képzelni, hogy egyszer én is leszek 40-es, vagy ha mégis akkor az évszázadok múlva lesz:)
És lám máris itt van.
Tetszik a versed kedves Kata, a mondanivalója mindig időszerű, a nyugodt, megértő, bölcs hozzáállásod a dolgokhoz pedig nagyon tetszik és követendőnek tartom.
Üdv.: András
Kedves Kata!
Versed mondanivalója nagyon időszerű, szépen csokorba fűzted. Kérdés, a gyerekek hány százaléka szívleli meg, vagy egyáltalán elgondolkodik-e rajta.
Üdv.: Túri Imre
Kedves Imre! Ezen nemcsak a gyerekeknek, de a szüleiknek és mindazoknak, akik naponta körülveszik Őket el kell(ene) gondolkoznia és egy kicsit, esetleg pár pillanatra magába szállni. Akkor sok dolog másképpen lenne – legalábbis lélekben, de ameddig minden szülőnek és sok esetben a gyerekeknek is a megélhetésért, illetve sok gyereknek, fiatalnak tanulás miatt (is) egyre többet kell vállalnia, ez nehéz dolog. Köszönettel olvastam a soraidat.
Kedves András!
Én legtöbbször (ha nem nagyon fáj a lábam) csak szemlélődve és élvezettel nézem a dolgokat. Az idő haladásáról pedig annyit: valóban, az ember szinte el sem hiszi, hogy megy, halad, mi több, rohan előre. Én a második ezredévet figyeltem annyira, hogy azt nem lehet megélni… s lám, még itt vagyok, egyben és hál' Istennek egyelőre még jól.
Köszönöm a kedves szavaidat.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Imre!
Azt bizony nem lehet tudni, hányan szívlelik meg az intelmeket, mivel kevéshez jutnak el.
De az biztos, hogy időszerű, és ha a gyereket otthon jól igazítják el, akkor tudják, hogyan kell utazás idején is viselkedni. Környezetem példájából szűrtem le ezt a kedvező viselkedést.
Köszönöm a látogatást.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Bizony így van ez. A generációk között mindig is voltak meg nem értések.
De idővel rá jönnek a fiatalok is, hogy mi a helyes.
Nem mondom, hogy fiatalon mindig úgy viselkedtem, ahogy kell, de így ötven felett, már én is vissza kapom.
Tetszett a versed, igazán.
Üdv: József
Kedves József!
Úgy van, ahogyan írod. Azért korábban többet törődtek azzal, hogy a fiatal generációt udvariasságra neveljék. Sokan azt hiszik, hogy mindenhez csupán nekik van joguk. Persze, kivételek most is tapasztalhatók, de az nem elég.
Köszönöm a látogatásodat és kedves hozzászólásodat, s az értékelést is.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Jó témát választottál. Beszélgettem a buszon ismerősömmel és meséltem látogatásom nálad. A buszra várakozva jöttek a diákok lökdösődtek és rohantak fel a buszra, hogy legyen ülőhelyük. Szerencsére nekem is jutott. Ezt elmesélve ismerősömnek és megjegyeztem szegények nem ülnek még eleget az iskolában. Egy hölgy kiosztott alaposan, hogy " miért b..sztatom a gyerekeket mert én ingyen utazom ők meg fizetnek és joguk van ülni." Na ezért teszik, mert a szülők is erre nevelik. A nagy személyiségi jogokkal sajnos idejutottunk. Tanulság, jobb ha hallgat az ember, főleg az idős, mert még rosszul járhat amint írod. Neki is meg kellene szívlelni soraid amit igen jól látsz és vetetted papírra. Üdvözlettel Éva
Kedves Éva!
A Te soraidra is találó a válasz, a versem címe: Ilyen az élet! – S nagyon igaz, amit mondasz, hogy sokszor a szülők is hibásak. Én is voltam olyannak tanúja, hogy az anya áll, s a titédzser gyereke kényelmesen csücsül a babérjain… Természetes, hogy a fiataloknak is vannak jogik, de sokan félre-értelmezik. De hová vezet az ilyen nevelés, az is elképzelhető, mert nem javukra szolgál.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Vonzott a cím. Ilyen az élet na igen. Senki nem ígérte, hogy jó lesz az élet.
Amiről írsz a neveltetéstől és az életkörülményektől is függ. Megértés és udvariasság…
Az már lassan kihal az emberekből. Néha úgy érzem, vagyis tapasztalom.
Érdekes vers.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Igazd van abban, a jólneveltség, az udvariasság a neveltetéstől és életkörülményektől is függ. Itt fontos az IS! Mert nem mindig van így. Sok esmert ismertem, aki igazán nem bársonytakarók között született, mégis "úri"-módon viselkedett.
Nagyon sok függ a családtól és főleg az iskolától, de ott a nevelőknek bizonyos tekintetben megkötötték a kezét, nem sokat tehetnek.
Persze szomorú, hogy nem csupán gazdasági körülményeink romlanak, hanem az emberi magatartás, az együttérzés is…
Érdekes, hogy éppen ilyen gondolatokkal foglalkoztatok. Talán megérzés…
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata