Ima

Bocsásd meg Uram
a rosszat a rosszaknak,
s jutalmazd a jókat,
hogy jók tudtak maradni
a rosszak között is.
Engem, hitetlent
se fenyíts nagyon.
Lásd, rosszabbul megy sorom,
mint okos és jó nyájadnak.
Nekik kikapartad
a friss füvet is a hó alól,
s üde forrásvizet csorgattál
szomjas szájukba, ha szájukból
szállt feléd a hódoló hozsánna.
Tudod – hisz tudsz mindent -,
hogy engem nem véd meg
a bűnöktől az ájtatos ének.
S a kétségek lassan
kikezdik tévelygő elmémet.
És bocsásd még meg
– hisz ez a te dolgod -,
hogy én csak haragot érzek
ellenségemmel szemben.
Inkább egy jó szeretőt
szeretnék szeretni,
s hogy ő is szeressen engem.
Fene bánja akkor
a dicső hatalmat!
Csak országomat
szánom majd itt hagyni
így, szögre akasztva.
De én itt és most
egy percnyi, rossz mihaszna
vagyok.
Te vagy Uram a Mindörökké,
és a gondos, a jó, a Gazda.