Ima

És mostmár…
Mit nekem Te zordon Kárpátok!
(Szemembe rezdült egy árpatok.)
Néztem, néztem huzalok s huzatok mögül,
onnan repült át egy gondolat a hegyen
(megmásztam vagy nem),
hogy ekkorát látni nem érdemel szemem,

ez teljesen, elképesztően
méretes, spirálban lehellet,
bátor, erőteljes, hegyként mindent tehet,
s hetykén nem simítná esőerdő kérge,
belső férgecske
furkász – turkász, hátamon egy Gunung Gede,

hatalmasság, méltóságosság,
méla szótlanság, ágaskodás,
(hiába giccsbe forgó szószátyárkodás),
nem tehetek úgy, mintha más lennél, Gede
– hasonmás lettem-
hason más vagy, háton is, meredek – hegyes,

hogyan beszéljek Rólad, hogyan,
óda, kóda, szó – da, dagonya,
semmit sem ér, minden pipogya, gyengécske,
árnyékod világméretű hűs – pagoda,
nyitott kaloda,
hőstelen – hőtelen öregember nóta-

örökember száján az élet,
részletkérdés, ha kicsit szeret,
szeretlek vagy nem, tisztellek, mint senki mást,
vigyázol jelenlétemre, mint senkim más,
forró látomás,
akár sötétben, akár légben, magasság,

hiába kísértés, látomás,
látom, más felé hajolsz, áramlás,
káromlás, hogy akár mászás, akár omlás,
emberi erők, siratás, felhő – oszlás,
magunk – koszolás,
azért a hegy az Úr, minden más hamiskás,

tenyere a földszelet, hol lépve,
lábnyomok nyomába süppedve,
pára – arany zuhatagba törve, elé,
befelé, fölfelé, szerpentinen megyek,
Óriás Úr a hegy,
láthatatlan, érthetetlen, félelmetes,

nem szeretemség, kicsinyesség,
hol a Puncak, Cibodas, csak én,
Te vagy, a végére mi, barna fényesség,
egész valóm – voltam, karácsony reggeli,
nem tudhatom, mi,
szájamra nem vehetem, ki uralkodik,
a Hegy.