Rebegve száll az áhítat,
nincs benne semmi vádirat.
Ha a fal adja a másikat,
szentségtörésre kész a szó.
Templomi csendbe robbanó
galamb-riasztó förtelem.
Aprómat perselybe görgetem,
imára kezemet tördelem.
Meggyónom minden bűnömet
Purgatórium, s tűz jöhet.
Az vesse rám az első követ,
ki a bűnbánatban előbb követ.
Szekérderéknyi áfonya,
embert becsmérli lábnyoma.
Térben- időben ártalom,
Nem ezt ígérted, fáj nagyon!
Nem érdemelted? Rád hagyom!
Szentmihály lovának abrakot,
Pokol pitvarára ablakot.
Süssön be a Nap hát oda is,
itt mindenki egyenlő Tovaris!
Menekülj, közel az "Antikriszt"!
2 hozzászólás
Kedves Barna!
Érdekes témát választottál és szépen oldottad meg. Olvasás közben eszembe jutott, hogy versed hasonlít Szabó Lőrinc némely verséhez. Ez is egyik jó forma, korabeli irodalmi elődeink is gyakran használták.
Ezt a formát én egyszerű és nagyszerűnek találom.
Érdekes versedet szeretettel olvastam: Kata
Köszi Kata az olvasást, és a véleményezést. Örültem a hozzászólásodnak versemnél. Üdvözlettel:B:)