Mégsem váltottál meg
engem
a semmi széLén ülök
alattam mélység iszonyat és szédület
talán nem esem le
de
nincs bennem rémület
csak
provokálom a sorsot
nem félek
és
irgalmat koldúsként sem
senkitől nem kérek
amíg
a szívem dobog
kerüljetek el most kéregetők vándorok
egy senki vagyok csak
egy barna kővel
és hátamon
bácskai szülőföldemet hordom
a fekete földdel
ami fölém
magasodik majd a ha elföldelnek
a sirató dombon
de
még élhetek
nem úgy mint
aki már lezuhant
hegymászás közben
mert kötélbarátja
nem volt
szolidáris társa
hiába volt aki szerette
GYERMEK
ASSZONY
SZERETŐ
a semmi szélén ülök
ölelj át hogy megmaradjak
szegény bolond
aki amíg él csak egy ember
aki esendő aki ha hisz is
a túlvilágban
de meghalni még nem mer
4 hozzászólás
Kedves István! Végtelenül tiszta, őszinte érzelmek vannak ebben a fohászban. Az esendő ember összes bizakodása és bizonytalansága, büszkesége és félelme.
Üdv: Kati
Kedves István!
Nagyon szép lett ez a vers !
Gratulálok hozzá !
" a semmi szélén ülök
ölelj át hogy megmaradjak
szegény bolond
aki amíg él csak egy ember
aki esendő aki ha hisz is
a túlvilágban
de meghalni még nem mer" – Nagyon tetszett!
Szeretettel : Marcsy
Jó vers. Ószinte. (Üdvözlettel ÁE)
Igen…imádkozni csak így lehet…őszintén…
Tetszik a versed, kedves István!
Szeretettel: gleam