Fele kenyér is elég nekem.
Fele víz is. Bort nem iszom.
Segíts, Uram, a szegényeken,
ne nézz most át a bajukon!
Ne hagyd, hogy éhezzen gyerek,
hogy szülő átkozza Nevedet!
Imát írok inkább Neked,
ha kell, híved is leszek.
Átlépem a küszöbödet,
s megnyitom ott a lelkemet.
Tudom, nem hiszel majd nekem,
én sem nagyon hiszek Neked.
De legyen ez majd az én ügyem.
Fizetek érte, ha elmegyek.
Imádság karácsony előtt
By szilkati
10 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Megállapítottam, hogy nincs olyan versed, ami ne tetszene. Mindegyikben benne van a tudásod, de annál sokkal több is, amitől élnek.
Kár, hogy nem vehettem részt az óráidon, mert egészen biztos, hogy élmény lett volna.
Nagyon mély dolgokról írsz mindig, őszintén és bölcsen, és hogy ehhez a versedhez kapcsolódjak, te mindig megnyitod a lelkedet, bármiről legyen szó. Nemcsak ebben a monológban, imában, hanem az összes költeményedben.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a mély tartalmú imádságot. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Te meg olyan "léleksimogatóan" tudsz szólni az emberekhez, hogy akaratlanul is jobbak akarnak lenni, hogy megérdemeljék. Én meg ezt köszönöm. Meg persze azt is, hogy elolvastad a verset.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Megható imádság, azokért akik talán már lemondtak mindenről.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos nem mindenkinek van szép karácsonya.
Üdv: Kati
Egy pici számonkérés, de végső, hatalmas hitvágy. Egy, talán ide nem illő kifejezéssel: "jogos", de legyen meg az Ő akarata!
Többször is elolvastam, ízlelgettem, mert jó. Köszönöm.
Szeretettel: István
Kedves Zsarátnok!
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! A vers nagyon jó! Igaza van Kankalinnak, magas színvonalat hozol, érdekes, elgondolkoztató verseket. Ez is ilyen. Van egy mondás: I. útjai kifürkészhetetlenek. Tényleg így van/lehet, hiszen mi a föld porából (arasznyi létünk korlátozottságából) nem láthatjuk az Ő igazságait. Azt, h az élet nem "arasznyi" hanem örök, és, ami innen lentről szörnyű tragédia, az Isten igazságában áldás, és kegyelem. DE az "istenes" verseknek kétségkívül az emberi mivoltunkból adódó lázadozás adja meg a fílingjét! 🙂 Klassz! Üdv: én
Szia Bödön!
Nekem isten, mindenfajta isten, szimbólum, amit elképzelünk magunknak, ami/aki felé törekszünk, olyan elvárások magunk felé, amit teljes egészében senki sem tud megvalósítani. Ami kiemeli az embert a nyomorúságos valóságból, mondhatnánk, a jobbik, "felettes" énünk.
Aztán kinek hogy sikerül. Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Visszajöttem ehhez a versedhez, mert két év elteltével fajsúlyosabb, mint valaha.
Boldog karácsonyt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy újra elolvastad. Szeretem ezt a versemet, bár kissé setesuta, de amikor írtam, nagyon úgy éreztem.
Szép karácsonyt neked is!
Szeretettel: Kati