Én úgy iszok belőled egykor
Mint a nemes szőllő aszújából
Ízlelem a édes nedű cseppjeit,
Az aromás, kis szádból
Mikkor már erősen szédülök
Esküvel a számon lábad elé omlok
Kacagnak, a megkergült bolondok
Én akkor úgy iszok belőled
Mint a király az arany poharából
Csillogó gyémántok azt súgják
Borban van az isteni átok
Legyen a koporsóm márványból
Kiiszom a halálos mérget
Az átkozott, kristályos pohárból
In vino veritas
By Munkácsy