Vágyam szárnyát tárnám,
valóságtól csapzott,
őstörvények tépték,
ezerszer kirablott.
Múzsám ott túlnan vár,
indulni kéne már.
Áttöröm magam én,
Uzsorások mocskán,
– anyák álma átment, –
bármennyire ocsmány.
Múzsám ott túlnan vár,
indulni kéne már
Füves füst illata
könnyű álmon ringat,
Bábel tornya inog,
alattam elkorhad.
Múzsám ott túlnan vár,
indulni kéne már.
Itt csak méreg-lepte éden,
olaj-ragacs habok,
önjelölt királyfi
szebb jövőről makog.
Múzsám ott túlnan vár,
indulni kéne már.
Az idő-kerék nyikkan,
ráncot présel egyre,
vacogó lelkem már
nem méltó a kegyre.
Múzsám még biztos vár?
mennem se kéne már?
De! De! Mégis.
Indulnom kéne már.
3 hozzászólás
Kedves májusfa,
versed szépen rímel, tetszik, optimizmusa bátorító.
Egy gondolat: zárójelbe tenném az anyák álma átment – sort, mert félreérthető, mintha az, és nem az uzsorások mocska lenne ocsmány.
Ez a gondolat kissé érthetetlen… és a füves füst vajon mi?
Ettől eltekintve jónak tartom.
Kedves Irén!
Annak a sornak valóban jobban el kell különülnie. A füves füst kábítószerre utal.
Köszönöm a figyelmedet, és a z elemző soraidat.
Üdvözlettel: Károly
Kedves Károly!
Akkor most már szavazok.
Igen, jól sejtettem, hogy mi a füves füst…