Virrasztasz a kórházi éjben,
jeges termek sötétjében,
az inkubátor mellett félálmosan
és már olyan mintha hajnalodna,
hasadozna a félelem.
Túl mutatva zavaros kételyen
hallatszik gyermeked puha pulzusa.
A túl kusza csövek és drótok alól
kiviláglik az élet.
Apró ujjaival keres téged,
hogy úgy szeresd mint
búrába zárt rózsáját a kis herceg,
míg türelmesen várod a percet,
hogy magadhoz öleld.
Inkubátor
By Ginko
8 hozzászólás
Szia Ginko!
Talán van egy jó hírem, éspesig: az őszinte SZERETETNEK semmi sem szabhat határt.
Üdvözletem!
Szia eferesz,
Köszönöm szépen a figyelmet és a hozzászólás. Úgy van, ahogy írod, különösen, ha úgy gondolunk a szeretetre, mint egy fenntartó, megtartó energiára.
Üdvözlettel: Ginko
Kedves Ginko!
Meghatóan szép sorok. Csupa szívmelegség, gyönyörűség ez az anyai szeretet.
“úgy szeresd mint
búrába zárt rózsáját a kis herceg,
míg türelmesen várod a percet,
hogy magadhoz öleld.”
Szeretettel: Rita
Nagyon szépen köszönöm, Rita.
Kedves Ginko!
Remek vers!
Egyedülállóan megható sorok!
“jeges termek sötétjében,
az inkubátor mellett félálmosan”
Hihetetlen milyen érzések törhetnek fel
egy személyben ilyen körülmények között:
“A túl kusza csövek és drótok alól
kiviláglik az élet.”
és
“Apró ujjaival keres téged,
hogy úgy szeresd mint
búrába zárt rózsáját a kis herceg,”
Lehetne az egészet idézni,kár lenne
egy betüt is kihagyni!
Nagy elismeréssel gratulálok!
Üdvözlettel:sailor
Legyen szép napod!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmedet és elismerő szavaidat, sailor.
Kedves Ginko,
nagyon átérzem ezt a versedet, mélyen érint, mert volt hasonló “élményben” részem.
Nem is akarom túlmagyarázni, semmit beleszőni; áthatja az anyai érzés, az agghódás, majd a bizonytalan, mégis bizakodó megkönnyebbülés, hogy van még hajnal és lesz is.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
Én köszönöm az olvasást és a figyelmedet. Elnézést a megkésett válaszért, egy ideje megint nem jártam erre.
Szeretettel: Ginko