Ablakra tárul a világ, a mindahány,
az egyetlen, a mártír-alattomos,
’ki mindig más arcot mos, nagy halomban,
és egy-minden szemében
ha moccan tenger árva csillag,
didereg minden, remeg a szín, az illat.
Teremtő napszelek kavarnak
mennyei sivatagport, homokot, forrót,
felhőt, mi sohasem volt,
s emlékek jajongnak köztük, a senkié;
oázist bolyong minden, mindenkié.
A világ délibáb, gyűlöli magát.
Ezért pusztul a van és kél a volt.
Ragyogó nap vagy méla hold, ha int,
széthullhat minden ív megint
az ablak-űr előtt. Akkor hová hajol?
Nem szállnak angyalok az éjkatlan fölött,
minden harsona egy vekkerből csörög:
az idő itt van, nem ott, elébb, alább
és messze még: most hullik magába, nézd,
a tenger ég, és pillog sóváran sok árva csillag;
didereg minden, remeg a szín, az illat.
19 hozzászólás
Kedves Sas! Elsősorban a vers hangulata. atmoszférája ejt rabul, ami nekem elég is, mint világot alkotó kép. Nem kell mindent értenem…:) Nehéz vers számomra, elgondolkodtató. Érdeklődéssel olvastam, ízlelgettem! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Hogy mennyire nehéz vagy nehezen érthető ez a versike, abból látszik, hogy rajtad kívül még senki nem merte megszólítani. 🙂 Ugyanakkor remek példa arra, hogy bár egy nyelvet beszélünk, mégis milyen széles és változatos skálán mozognak egyéni kifejezőeszközeink.
Bár a szavak itt nem kevesebbet vesznek nagytotál plánba, mint a végtelen mindenséget (nevezzük annak), ennek ellenére természetesen belső utazásról, vizsgálatról van szó, amelynek talán legfontosabb momentuma (bár ez az olvasón is múlik) a "tenger árva csillag". Amelyek természetesen mi magunk, mi emberek vagyunk. Megszámlálhatatlanul sokan vagyunk, jól láthatóak egymás számára, egy térben mozgunk, mégis… fényévekre egymástól, örökös magányban. S mindez az állapot is folytonos veszélyben van; mindent az elmúlás hat át.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy jártál itt.
Laca 🙂
Kedves Laca!
Nyomorult emberi létünk porszem-volta, tudatlan tudatossága, árva magánya az angyaltalan, tér-időtlen, végtelen semmiben és mégis a mindenségben. Nehéz elfogadni, elviselni, didergünk, remegünk, élünk. Szépen megírtad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Csak annyit mondok: nagyon szépen köszönöm.
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Még összeáll, de szétesőben a világ, csodásan írtad meg, csodálom!
Az utolsó versszak kölönösen líraian hatott!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet. Örülök, hogy láttalak, és örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Kár, hogy adtál leírást a versedről, mert ez egy kicsit befolyásolt. Mondhatnád, hogy miért olvastam el, de "hivatalból" követem a hsz-eket. 🙂
Még előtte kiemeltem magamnak egy részt, ami a legerősebben hatott:
"A világ délibáb, gyűlöli magát.
Ezért pusztul a van és kél a volt." – nekem ez adta a központi témát.
És persze azzal kezdtem, hogy a címet is értelmeztem, hogy tisztább képet kapjak arról, hogy mi következik majd utána.
Elgondolkodtató soraidon nem csodálkoztam, mert egyrészt én is a világ része vagyok, másrészt pedig olvasom a műveidet, úgyhogy csak azt mondhatom, hogy egyre mélyebbre jutsz és juttatod az olvasót is a felismerésben.
Nagyon tetszik, hogy meg is szólítod, ettől közvetlenebb az egyébként nagyon nehéz vers.
Egy biztos: mindig úgy jövök hozzád, hogy itt egészen biztos, nem ér csalódás, mert minden alkotásod magas színvonalú. 🙂
Köszönöm ezt az újabb utazást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Összegezve tehát: egy mocsár vagyok. :):):)
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, és gondolataidat.
Azért maradt neked még értelmezni való, alább hozzá is fűztem, hogy ez az olvasón is múlik. Leginkább Szilkati tanácsa vezérel az utóbbi időben: dolgozzon meg az olvasó az olvasmányért. De néha azért még erőt vesz rajtam a tisztán láttatás törekvése. Még nem találom az egyensúlyt. :):):)
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Na jó, nem a mocsárra gondoltam, van annál mélyebb is, és nem a pokol jutott erről eszembe, hanem a lélek. 🙂
Kati nagyon okos tanácsot adott. Egyetértek vele, hogy az olvasóban szólal meg igazán egy-egy vers. Ezt kiegészítem még azzal, hogy az írónak nem mindig kell tudnia arról, hogy miként, de folytatom…
Értem az éjkatlant, a vekkert, az itt – ott viszonylatait, és átérzem a záró két sort is, ami nagyon szép, és az első részben látható kerettel egységet alkot, mégis különbözik a kettő, mert elindult valahonnan, majd eljutott valahova. Épp a fordítottjához.
Ez a világ te magad vagy – elejétől a végéig… (Legalábbis szerintem.)
Csak azért mondtam el, mert nem véletlenül emeltem ki azt a két sort az előző hsz-emben.
…és tudom, még mindig maradt értelmezni valóm. Rajtam nem múlik, úgyhogy elolvasom még néhányszor, már csak az egyensúly megtalálása végett is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mondták nekem kiskoromban, hogy a tettes mindig visszatér a tett színhelyére. :):):)
Néha úgy érzem, műveim valójában érdemtelenek ilyen mértékű figyelemre. De aztán megkérdem magamtól: "miért is töltöm fel őket?" Be kell látni, természetesen ezért: a megosztás élményéért, a vélemények megismeréséért, a tapasztalatok leszűréséért…
Amikor belegondolok, hogy az ország több pontján, talán több száz kilométerre tőlem, ott ülnek okos, művelt, elfoglalt emberek a monitor előtt vagy telefonjukkal a kezükben, és arra szánják idejük egy részét ebben az ámokfutó világban, hogy az én írásaimra fordítsák az energiájukat, az valami borzongató, valami leírhatatlan. A legkevesebb hát, hogy írásainkkal adjunk, és ne elvegyünk, mert ez olyan ajándék, amiért nem tudhatunk eléggé hálásak lenni a másiknak. Ezért mondom mindig: köszönöm megtisztelő figyelmedet. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Először is meg kellett fejtenem a címet. Utána még sokszor elolvastam, és kerestem benne azt ami nem észszerű, illogikus. Végezetül, a második versszak mutatott rá arra a végtelen űrre, ami talán illogikus, de lehet, hogy mégsem!?
Nagyon összetett és elgondolkodtató, nehéz vers… csak kérdőjelek, kérdőjelek…
Hááát, megdolgoztattál, de megérte.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Ha már csak ennyire jutunk is, azt hiszem, megtettük a magunkét; az élet kérdőjelek sokasága.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy foglalkoztatott a vers.
A pontos jelentésekkel én mindig bajban voltam nyelvtanuláskor, elég fura mondatokat hoztam össze anno, és hiába jöttek azzal, hogy a szövegkörnyezet rávezet a pontos jelentésre, amikor némelyik szónak akár tucatnyi vagy még több jelentése is lehetséges. (Ezt sokszor nem is értettem.) Én az insalutatust itt a "nem üdvözölt", "nem tolerált", "visszautasított" formájában alkalmaztam. A vers tartalma iránti tehetetlen tiltakozást kifejezendő. (Remélem, ezzel nem kuszáltam össze a még jobban a dolgokat.)
Szeretettel: Laca 🙂
Na ja! Különbe’ szia!
Miután nem ismertem a szó jelentését, hát kénytelen kelletlen „kugliztam” egyet. Ha már kevéssé művelt az ember… De okosabbra nem jutottam. De nem zavar, egyáltalán nem már. Akkor is megfertőzött a versed. Asszem’ a jó versben az a jó, hogy gondolatébresztő; a hsz-eket tanulmányozva igazolva láttam „teóriám”. Ezért is eszementen jó. Sokakat megérint, kényszerít tovább gondolásra. Eszköz: a szóhasználat szuggesztív képek, Dali képekre (is) gondoltam olvasás közben. Vannak, akik épp csak a tenger felszínén lubickolnak, ott is csak úszógumi használatával – sorolom magam közéjük – meg vannak, akik lemerülnek akár a Marianna árok mélyére. Nem irigyellek érte!
tisztelettel: túlparti
" a tenger ég, és pillog sóváran sok árva csillag;
didereg minden, remeg a szín, az illat."
és mindenki jól teszi!
Kedves túlparti!
Köszönöm figyelmedet, örülök, hogy jártál itt.
A képek valóban víziószerűek, de ez is inkább csak látásmód kérdése. Azonban, amint látható, ettől képtelenek vagyunk elszakadni; aki egyszer megfertőződött, örökre hordozó marad. Alább Te épp a tengert választottad eszközül gondolataid kifejezésére. S milyen jól érthető: a tenger felszíne, mélye, lubickolás, alámerülés… ha belegondolunk, micsoda megfoghatatlan és kimeríthetetlen eszköztár áll rendelkezésünkre, hogy kifejezzük magunkat.
Köszönöm szavaidat!
Laca
Kedves Laca!
Na, erről hiba lett volna lemaradni.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon örülök, hogy nem sikerült.
Szeretettel: Laca 🙂
Laca! Szuper vagy! Örülök, hogy olvashatlak!
Kedves Edit!
Nagyon megtisztelsz, igazán nagyon köszönöm!
Én is örülök, hogy ismerhetem írásaidat.
Egyáltalán, hogy itt lehetek.
Laca☺