Ő az, kit szeretek a mindenségnél jobban.
Ő az, kit átölelek édes álmaimban.
Ő az, kinek képét látom, ha fekszem az ágyon.
Ő az, kinek hiányától most is halni vágyom.
Ő az, ki mosolyt csal arcomra, ha baj van.
Ő az, ki mindig velem van bánatomban.
Ő az, ki soha de soha nem szól vissza.
Ő az, kinek lelke áttetsző és tiszta.
Ő az, kinek ajka, ha ajkamhoz ér,
Hűs csókjával életet önt belém.
Ő az, kivel együtt vagyok minden, minden este.
Lágyan simul tenyerembe karcsú üveg teste.
6 hozzászólás
Brrrr. Már kezdtem elérzékenyülni. Azután jött a hideg zuhany.
Esetleg elvonókúra?
De azért jó, hogy visszatértél
Kedves Andris!
Nagyon jó lett.Tetszik hogy csak a végére derül ki hogy ki vagy mi hiányzik!
Szeretettel:Eszter
Igen, elandalítod az olvasót, aztán jön a pofon, na tessék. Nagyon jó!
Miléna
Jó a vers cím, figyelemfelkeltő. Ezért is olvastam el. Szépen vezeted és remek a csattanó.
Kérdés: Miért törik meg végén az "ő az" kezdés?
Anachen
Kedves Andris!
Szuperjó vers, nekem legalábbis nagyon tetszett! Öröm volt olvasni. Üdvözlettel: Szilvi