2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    sorsképek

    Intelmem magamnak

    MilénaBy 15 hozzászólás1377 megtekintés

    Mindig kopik a fényed.

    Még az éjszakában pillantásod
    Gyémántként ragyog,
    És lépteidben úgy suhansz,
    Mint a szárnyas angyalok,
    És önmagadnak tündökölve
    A csendet élteted,
    Mert azt hiszed, meglepődve
    Észlelik létedet,

    Csak csendesülj.

    A bánatodnak
    Dühe és jajja sincs,
    De láva izzik benne, és
    Szava kapocs, bilincs,
    Mert egyre megy! A vágyak
    Foszlanak, vége már,
    És súgja önmagába,
    Hogy várni, hogy egyre vár…

    Nincs kézzel fogható lényeg.

    Összeharapod magad,
    De nem kiáltod el!
    Tudod, jól megtanultad,
    A csendet is tűrni kell.
    És mindegy, akármi üthet
    A fájdalom néma dal.
    Ha a bőr csendesen lüktet,
    Szólni a száj sem akar,

    Csak nehogy felhevülj.

    Fojtsd el magad!
    A láva forró mindenkinek,
    Ha választanod kell,
    Hát legyen könnyed hideg,
    Azt úgysem látja senki,
    Az elég lesz neked.
    A többi megmarad majd,
    Ha megmentem életed.

    Mindig kopik a fényed.
    Csak csendesülj.
    Nincs kézzel fogható lényed,
    Csak nehogy felhevülj.

    Share.

    15 hozzászólás

    1. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Miléna! 🙂
      Bevallom, ez a gondolatsor nagyon megfogott. Tetszik, amint tükör elé állsz, s visszahúzod magad. Erről csak elismeréssel tudok szólni. 🙂
      Megfelelően összerendezettnek látom a tartalmat, a tagolás viszont egy kicsit visszafogja a lényeget, legalábbis amint többször olvasgatom, megtorpan itt-ott. Talán azért, mert a mondatok közben is nagy kezdőbetűket használsz.
      Találtam benne egy elütést: "fojtsd", -így kellene írni.
      Egyébként örömmel olvastam, mert ez a vers mindenkinek tükör lehetne! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    2. pirospipacs on

      Kedves Miléna!
      Nagyon komoly beszélgetést folytattál önmagaddal, számomra is sokat mondó, és elgondolkodtató. Azt hiszem sokan megtettünk már hasonlót. Mint vers is tetszik, mert nagyon őszinte mondanivalót közvetít. Ha javasolhatom, ne fojtsd el magad! Az az egyet soha! 🙂
      Gratulálok szeretettel: pipacs 🙂

    4. Korcz Attila on

      Szia Miléna!

      Versed igazán kellemes, a téma ellenére könnyed és lágy. A hangvételében érezni, hogy magadnak írtad, a saját lelked hangjait szólaltattad meg. Az egysoros beszúrások, törések nagyon hatásosak, kiemelik a pillanatnyi hangulatodat tetőfokát. Formailag egy kicsit necces, jobban tartalomhoz igazodik, mint egy tipikus versformához, s ennek én örülök.
      Dallamos, versed jól lüktet. Örülök, hogy téged és ezt a verset találtam meg. Nagyon tetszenek a versképek, minden hatásos, jók a visszafojtások is. Nagyon jó, hogy nem ragaszkodtál a kötött rímpárokhoz. Sok hasonló képet használsz. Kíváncsi vagyok ez mikori vers. A cím is találó, hiszen mindenki kíváncsi arra, hogy valaki, milyen intelmet ad magának. 🙂
      Versed érzelmi tisztasága és lágy lüktetése varázsolja el a befogadót.

      Örülök, hogy olvashattalak.
      Ez a kép a legjobb:
      "Összeharapod magad,
      De nem kiáltod el!"

      Gratulálok, szép munka, lehet, hogy jobban figyelemmel foglak kísérni…

      Üdvözlettel Metal Koala

    9. Joxemi on

      Drága Miléna!

      El sem hiszem! Háromszor kellett elolvasnom (ez alatt ne azt értsd, hogy érthetetlen, mert nem az), és végre összeállt a kép.
      Drága Miléna, ez maga az Élet.

      Eszembe sem jutott volna ilyen verset írni… a filozófia nem az én asztalom, én inkább az érzelmek világában vagyok otthon… nem hogy magamnak, senkinek nem tudok intelmet írni.

      Gratulálok, gratulálok!
      Szeretettel:
      Jox

    Leave A Reply