„Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.”…
…én nem akarok árny lenni a fényen
És te nem hozol tüzet. Eloltottam,
De nem kérek új szikrát. Tele lett a spirál-füzet.
Én lapoztam és kiszakítottam az oldalt,
Majd lenyeltem. Ne tudja meg senki a titkát…
…és most nem nézek sehova…
Mindezt ridegen írd át!
Én nem akarok árny lenni a fényen!
De nem is torkollok sehova!
– Nem akarok ilyen lenni. Nem akarom ezt.
Nem rágódok heteket a tényen – így formálta Jehova.
Börtönbe zártak – börtönbe zártam.
Te ezért élezed a pengét?! hogy egy
Sötét rab nyomában lásd meg az utolsó estét…
Nem tudom, mit gondolsz. Irántam…
Hófehér tájakon az álom – és én kivártam.
1 hozzászólás
Ez valóban egy komoly, elmélyült vers ! Szeretem a kiöntött sziveket.
Fájdalmas vers. Ezért gyönyörű is.