Érzem simogatását,
barna szemeinek szerető fényét,
ujjait ujjaimon,
ajkát az arcomon,
kezét hajamat bogarászva…
Édesanyám.
Itt vagy velem,
hallom hangod nap mint nap
és érzem aggódásod.
Kicsi anyám, ne aggódj, ne félts
én már úgysem élek!
Csak úgy teszek réges-régóta.
Intim
By flora
1 hozzászólás
Nagyon érdekes! Az ember az elején azt hinné, egy szerelmesről van szó, majd "átkanyarodik" az anyába, és végül kiderül, hogy nem szól másról, csakis az "én"-ről. Önző szeretet, de ismerős az érzés, nagyon is. A "kicsi anyám" azért sokat elárul. Igen, egy idő után megváltoznak a viszonyok.
Mint irodalmi alkotás, valószínűleg nem kiemelkedő, de mint egy sajátos érzelmi állapot megörökítése, mindenképp figyelemreméltó.
Üdv,
Poppy