Jó volna verset írni,
egy szerelmes verset írni.
Leírni, mit még gondolni is sok.
Amit nem értek én, se mások.
De szavaim bénák, suták, otrombák.
Csak a szív mondanivalóját rontják.
Gyengék, nem jók semmire,
inkább nem is vagyok szerelmes senkibe!
Megfutamodok.
Aztán támadok!
Megint a papírba karmolok
– karmolok, mint szerelmem bőrébe
vörös foltokat-
fölös sorokat.
Jó volna verset írni,
egy szerelmes verset írni.
Érzem én, de alkotni nem tudok.
Gondolat rohan, szó bennmarad.
Szívem lehet kacér, rajongó, bolond.
Érte repül, de csak céltalan bolyong.
Érthetetlen kis buta,
nem írok verset, úgyse ér hozzá soha!
Inkább megállok.
De megyek tovább!
Megint az ő karját markolom
–markolom, mint ezt a drága tollat
haszontalan-
gyámoltalan.
Minek ez az egész?
Minek éljek?
Miért csináljam ezt?
Miért reméljek?
Nem tudok verset írni,
egy szerelmes verset sem tudok írni.
5 hozzászólás
Dehogynem tudsz:)
Ez így nem igaz!
Jó verseket írsz, fő erénye, hogy csak úgy jönnek a gondolatáradatok belőled..ez jó, mert segít a fejlődésben, és nem mondhatnám hogy rosszul kezdted!
Várom a következőt!!!
Üdvi: d.p.
Kedves Kérdező! Tudsz Te irni, hiszen ez jó lett!:)
A szerelem vad tüze is ég benne, karmolod, s markolod:)
Grat!:)
Nekem nagyon tetszik! Olyan mint amikor valamit nagyon el akarsz mondani és mégse megy. Szerintem nagyon jó lett. Gratu
Köszi a hsz-eket és a bíztatást!! 🙂
(tényleg nagyon el akarom mondani, és tényleg nem megy…)