Hajdani kép vibrál láng-csorogva:
reszketve áll az iskola előtt,
elmúlást idéz benne, temetőt;
akárhol, csak itt ne ácsorogna.
Hol vannak a régi játszótársak?
Kivel kergetőzik majd ezután?
Könnyeit nyelve álldogál bután,
és otthon lenne – ó bárcsak, bárcsak…
Mindenben a múltat idézi, holt
napot takarja szürke, őszi ég;
magánya lelkébe jeget csiholt.
De az otthon melegét őrzi még
sokáig, és ragyog benne, ki volt –
mint napban hűs obszidián szikék.
10 hozzászólás
Szia Klári! 🙂
Húha! Nem könnyű ezt emészteni, mivel nekem az iskola maga az ÉLET. 🙂 Szerintem ezzel mindent elmondtam. Szívfájdítóak a sorok, a múlt temetése, de tán a jövőé is. Ha 11-es szótagszámba szedted volna a sorokat, egy petrarcai szonett rajzolódott volna itt, viszont minden sorról lecsíptél 1-1 szótagot. Kíváncsivá tettél. Szonettnek szántad? Ha igen, milyennek? Komolyan érdekel. Versként nagyon tetszik, úgy is értékelem. Valóban életkép ez, sokan halálosan reszketnek az iskolakezdés miatt, többen pedig így emlékeznek a meghatározó időszakra.
Remélem, eddigi és jelenlegi tanítványaimban élőként élek, mint ahogy bennem is élőként élnek kiváló tanáraim. Ha szonett, akkor írok még… talán. 🙂
Egyébként hasznos volt itt lennem, mert eztán tanárként még jobban figyelek magamra. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, valóban szonettnek szántam, ám ez lett belőle:)
Iskolaváltások idején mindig ezt a borzasztó magányt, kirekesztettséget éreztem, amit itt megírtam. Ám az otthon melege kárpótolt mindenért…
Szeretettel: Klári
🙂 Nem ellenkezem. 🙂 Kevés ismeretem van a szonettekről, én is csak kezdő vagyok, ráadásul több az ösztön bennem, mint a tudatosság. Na jó, ez azért így nem egészen igaz. Próbálok tudatos lenni. 🙂
A vers tetszett, mélyednem kell még, hogy igazán megértsem. 🙂 A tanáraid? 🙂 Remélem, nem hasonlítok rájuk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
jaj, nagyon szép, annyira mély…valamit ilyesmit él át nem csak a gyermek, hanem a felnőtt is, ha új, ismeretlenbe csöppen, csak nem tudja ennyire kifejezőn átadni
köszönet. Cal
Kedves Caglioostro!
Én köszönöm, hogy ennyire át tudod élni a verset:)
Szeretettel: Klári
Kedves Cagliostro!
Én köszönöm, hogy ennyire át tudod élni a verset:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Mindig nagyon szerettem iskolába járni. Szép emlékeket idéznek fel bnnem, ez a versed is. S szeretem a szonetteket, utóbbi időbn én is művlem – kisebb-nagyobb sikerrel.
Tetszett a szonetted. Én is mindenkitől érdeklődöm, s valaki azt írta, hogy a 10 szótagos szonettek is elfogadottak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Én is úgy tudom, hogy a szonett szótagszáma 10 is lehet. Örülök, hogy elmondtad a véleményed, köszönöm szépen.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Olyan lelket pityergetően szép ez a vers. Tetszett.
Gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Örülök a véleményednek:)
Szeretettel: Klári