Akkor elég lenne egyetlen szó,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Akkor éjfélkor nem érne véget a dáridó,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Akkor az óceánon úszna a kis hajó,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Akkor szakadékokon ugrana át a ló,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Akkor értem is eljönne egy Rómeó,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Akkor ő altatna el, s nem az álommanó,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Akkor nem lennék hazug, sem áruló,
Ismeretlent szeretni volna jó.
Mert nekem ez a szerelem, jaj, nem való,
Hisz ismeretlent szeretni volna jó.
Ismeretlent szeretni volna jó
By Liz Reed
2 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép és mi van benne? Álommanó! 🙂
Jó persze ez nem olyan jó, hisz ez egy csalódott szerelmes vers, de nagyon tetszik a szerkezete! Ügyi vagy LizBabám!
Pussz!
Kini
Drága Danibaba, hát hogyan is hagyhattam volna ki belőle az Álommanót? 🙂
Nem csalódott ez a vers…. vagyis, de, mégis… talán még én se tudom, mi van benne. inkább olyan új felé vágyakozó. vagyis én erre vágytam, mikor írtam 🙂