A padló alól elősepert csontvázak.
Van még rajtuk hús. Mindjárt bőr is.
Az égből a felhő alakúak halásznak
Szívemből vájt szerelem-kanális
Vizéből.
Lassuló pörgésem ismét az úton
Tartva érezteti a gravitációt.
Van ami végre a földre húzzon
És megcsodálhassam azt a jót
Veled.
2 hozzászólás
Szia Gábor! 🙂
Érdekes vers a szerelemről. Próbálok haladni a korral. Meghajtom fejem a "juventus ventus" előtt. 🙂 Azért a végére feleszméltem, értem is. 🙂 Szóval szerelem. Az nagyon-nagyon jó. 🙂 Mosolygós-vigyorgós. 😀
Ügyi vagy, egész más felfogás, de érthető. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszi! Na itt leszögezném, hogy itt nem a hagyományos értelemben vett szerelemről van szó. Sokkal inkább őszinte szeretet, bármiféle kötöttség nélkül, de nem lehet megfogalmazni. Arra van a vers^^
Üdv